Az otthon szépsége


A fotózás a részemmé vált – Vass Péter Bexter fotográfussal beszélgettem

A fotózás a részemmé vált – Vass Péter Bexter fotográfussal beszélgettem

pic21.jpg

Hogyan választom ki az interjú alanyaimat, és miért pont őket? Valójában Bexter volt az első, akiről nagyon szerettem volna már fotós portrét készíteni, de a blogom még csak tervben létezett. Közel egy év alatt sok kérdés megfogalmazódott bennem a munkáit, tevékenységét látva, mégis a beszélgetés néhány hónappal ezelőtt egy általa megfogalmazott egyszerű fotózással kapcsolatos mondattal kezdődött. Különös az élet, és időnként meglepő szituációkhoz is vezet.

"A hálózatok és az internet digitális világában a tér és az idő áthidalhatóvá válik. Mégis a személyes kapcsolatok a legfontosabbak, főként ha az emberek közel élnek egymáshoz.

A vélt vagy valós nehézségek ugyan távol tarthatnak minket másoktól, mégis az élet pillanatai úgy kárpótolnak, hogy a megoldandó kihívásaink idejében megajándékoznak.

pic01.png

Pátfalu /Podersdorf/ - Világító torony

Gyakran okokat keresünk a hibáink és kudarcaink magyarázatára, minthogy inkább tanulnánk annak érdekében, hogy a kiválóságra való törekvés eredményeként végül sikereket érjünk el. Időnként ez velem is előfordul. Szeretek azonban tanulni másoktól. És Bexter olyan személy, akire mindig érdemes odafigyelni. Egyébként pedig az egyik legtalálékonyabb ember, akit talán sikerült egy picit megismernem.

Vass Péter éveken keresztül autodidakta módon sajátította el a fényképezés rejtelmeit sok teszteléssel, kísérletezgetéssel, tapasztalatszerzéssel és nagy akaraterővel. Mire ez az interjú napvilágot lát, már hivatalosan is fotográfus végzettséggel rendelkezik.

Az elmúlt években fényképeiből már számos kiállítás nyílt, különleges természetfotói pedig a nap és a hónap képeként rengetegszer megjelentek már a National Geographic Magyarország Magazinnál online és nyomtatott formában egyaránt.

pic13.jpg

NatGeo - A nap képe - Kárpátaljai vízesés /2016. október 11./

NatGeo - A hónap képe /2017. évi naptár záró fotója/

pic12.jpg

NatGeo - A nap képe - Kakasmandikó a napfényben /2017. május 11./

pic21.jpg

NatGeo - A nap képe - Osztrák Alpok /2016. szeptember 16./

Bexter, korábban egyik nyilatkozatodban elmondtad már, hogy egy több hónapig tartó helyhez kötöttséggel való küzdelem során fogalmazódott meg Benned, hogy fotózni fogsz. Mi motivál Téged a legjobban? Mit jelent számodra a fényképezés?

Amikor az ember fiatal, rengeteg terve van, amit szeretne megvalósítani. Azonban később eljön az idő, amikor már a múltban fog élni, csak az emlékei maradnak. Gyerekként a nagyapámtól rengeteget tanultam. Igazából távozása után fogalmazódott meg bennem, hogy a tanácsa alapján alakítom ki az életmódomat.

"Úgy élek, hogy később arra tudjak emlékezni, milyen sok dolgot megtettem, mennyi mindent láttam.

Már gyerekkoromban is kedveltem a természettudományokhoz kapcsolódó kiadványokat. Elsősorban a delfines könyveket és a NatGeo magazinjait. Amikor 2011-ben megvettem az első tükörreflexes fényképezőgépemet, majd később az elkészült fotók közül több a NatGeo-nál a nap és hónap képe lett, az apró sikerek magabiztosságot kezdtek adni, hogy valamit jól csinálok.

"A fotózás a részemmé vált. Motivációt ad, hogy tájakat, helyszíneket mutassak be a közönségnek, és ezáltal az utazásaim során átélt élményeken keresztül érzéseket is átadjak. Ez talán a legnehezebb a fotográfiában.

pic24.jpg

pic02.jpg

NatGeo - A nap képe - Befagyott Balaton /2017. február 8./

Különleges módon kedveled a természetet. A fotóid másokat is megihletnek, ahogy Bányai (Grizli) Istvánt is, aki vászonra olajfestékkel időnként elkészíti az általad megörökített látványt. A fotós karriered első pillanatainak kattintásai az Ő birtokán történtek sok évvel ezelőtt egy hagyományőrző egyesületi meghíváshoz kapcsolódóan. Mikor és miért kerültél Grizli obornaki birtokára néhány napra? Mit jelent Neked az Ő barátsága? Kérlek, mesélj néhány dolgot az élményeidből.

Annak ellenére, hogy egy szombathelyi lakótelepen nőttem fel, már kicsi korom óta kedvelem a természetet. Mindig szerettem kint lenni a zöld környezetben, az erdőben, ahol sok élmény és kaland várt.

pic07.jpg

Tinédzserként egy vihar során villámcsapás is ért, amikor éppen egy vadkerítésen tartózkodtam. A villámcsapás furcsa érzés volt, de szerencsére semmi baj nem történt. Igazából nincsen félelem érzetem. Talán emiatt tudok olyan felvételeket készíteni, amit más ember ritkán, vagy egyáltalán nem.

pic22.jpg

Az egyik legfontosabb dolog számomra, hogy tanuljak, és minél több élményt átéljek, amelyek által több leszek. Ezt szeretném másoknak is átadni.

Régebben hagyományőrzéshez kapcsolódó hobbijaim is voltak. Grizlit így ismertem meg. A birtokán is szorgalmasan fényképeztem a természet különböző pillanatait. Ő volt az első személy, akit alkotásra inspiráltam. A barátságunk elején még nem tudtam, hogy rendszeresen megnézi a fotóimat. Később így nagy meglepetés volt, amikor a festményein viszont láttam az általam megörökített momentumokat. Úgy gondolom, amikor embereket inspirálunk a munkánk által, magunkból adunk és közben másoktól is kapunk.

pic19.jpg

A jelenleg tomboló start-up világban központi szerepe van az innovációnak. Rendkívüli a műszaki dolgokról és eszközökről az ismereted. A fotók készítése során mi a jelentősége az új eszközöknek és az ötletességnek?

A világ rendkívüli ütemben fejlődik. Rengeteg eszköz van a piacon, ami ugyan könnyebbé teszi a munkát, de ugyanakkor automatikussá is, ami szerintem kicsit akadályozza a kreativitás és az ötletesség megnyilvánulását. A fényképezésben szívesen kipróbálok új eszközöket, melyeket a hétköznapok során más funkcióban már használunk. Így tippeket tudok adni arra vonatkozóan, hogy rengeteg pénz kiadása nélkül hogyan lehet különleges alkotásokat és hangulatokat létrehozni fotózás során.

pic09.jpg

pic14.jpg

pic11.jpg

Idén elindítottad a youtube csatornádat, ahol elsősorban kezdőknek szóló fotótippekkel és műszaki eszközök tesztelésével találkozhatnak a nézők. Vlogger lettél, a kamera másik oldalán is állsz. Hogyan érkezett a videózás ötlete? Mi ösztönöz ebben?

A munkám szinte az állandó éjszakázásból áll. Ilyenkor egy idő után szinte teljesen mindegy, milyen nap van. Szerettem volna rendszerességet vinni az életembe azáltal, hogy különböző napokon más-más posztolással mutatom meg az embereknek, merre járok, mi érdekel leginkább. A fényképezés nagyon fontos a számomra, de a fotó csak egyetlen pillanatot mutat be. A videó ugyan sok munkával jár, azonban jóval több ennél, hiszen egy folyamatot örökít meg.

Szabadidődben szívesen jársz kiállításokra, sportolsz, és részt veszel közösségépítő munkában is. Alapítottál egy fotós és egy youtuber facebook csoportot is. Mit adhat szerinted egy közösség az embereknek?

Gyerekorom óta szinte mindig magam köré gyűjtöttem az embereket.

"A közösségek megad(hat)ják azt az érzést nekünk, hogy tartozunk valahova. Ha kérdéseink vannak, segítséget kap(hat)unk és tanul(hat)unk is közben másoktól.

A youtube csatornámon megjelenő videóknak van ilyen célja is, hiszen e-mail-ben fogadom a kérdéseket, amelyeket később – ahogy időm engedi – meg is válaszolok.

Picit más irányba kanyarodva… Létezik egy WarHead nevű airsoft katonai, taktikai jellegű játék, ahol védőfelszerelésben, időnként harcászati eszközök igénybevételével vehetnek részt a jelentkezők a szervezők által összeállított küldetésben /pl. az amerikai hadsereg Vietnámba történő bevonulásának szimulciója/ régi laktanyák területén vagy egyéb más helyeken.  Részt vettél már több ilyen rendezvényen. Kérlek, mesélj az élményeidről és a játék lényegéről.

Korábban Airsoft játék volt az egyik hobbim. Nemrég voltam egy hadtörténeti bemutatón Tapolcán, ahol tankokat és harckocsikat is ki lehetett próbálni. Az én generációmat már elkerülte a kötelező sorkatonai szolgálat. Időnként azonban hiányzik, hogy az ember katona legyen. A WarHead ideje alatt létrejönnek olyan valós háborús helyzetek, ahol a találékonyságnak, a veszélyes szituációkban történő gyors megoldásoknak nagy szerepe van, és közben fotókat is tudok készíteni. Úgy gondolom, a haditudósítóknak a történelem során nagy szerepük volt mindig, és a játékban ezt a feladatot is gyakorolhatom.

bex7.jpg

A haditudósításban az egyik legjobb Robert Capa /Friedman Endre/ magyar származású fotográfus volt. Számos alkalommal nyilatkozta, hogy „Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel”. Mottója azonban végzetesnek bizonyult az indokínai függetlenségi háborúról való beszámolója során, ahol figyelmeztetés ellenére egy szikláról látképet akart készíteni a környékről. Taposóaknára lépett és a helyszínen életét vesztette. A veszélyek ellenére azonban a kiválóságra törekvés nagyon fontos, ahogy a fegyelmezettség is.

Nemrég érkeztél haza Rómából, a Vatikánból, ahol tavaly ősszel is jártál egy zarándokút kapcsán. Mi volt a célja az utazásodnak? Milyen élményekkel lettél gazdagabb?

Tavaly novemberben Rómát zarándokút során látogattam meg egy csoporttal a Szombathelyi Televízió megbízásából, mely során a pápáról is sikerült fényképeket készítenem. Róma építészete különleges, hiszen a régi korok emlékei egyesülnek egy modern városban. A tömeg mindenhol hatalmas, így a fotózás egyáltalán nem volt könnyű. Gyakran a helyszíneken a képbe szükséges belekomponálni az éppen ott tartózkodó embereket is. Megnéztem a város leghíresebb nevezetességeit, de idén sikerült eljutnom és fényképeket készítenem a Vezúvnál is.

Azt hiszem jól gondolom, hogy az utazási kedved rendkívüli. Na és persze a meglátogatott tájak és helyszínek bemutatásához is különleges tehetséget kaptál. Az olasz útról hazaérve rögtön indultál Ausztriába, ahol napfény és hó fogadott 2 000 m magasságban. Mi motivál Téged a hegymászásban?

Szeretem a hegymászást. Tetszik a tér, ami körülvesz a hegycsúcson. A hegyek óriásiak, és eszembe juttatják, hogy az ember valójában milyen apró a Földön. Fentről láthatjuk a természet erejét és hatalmát is.

pic15.jpg

A nyári hónapokban Montenegroba is elutaztál. Kérlek, mesélj picit a kirándulásaidról…

Montenegrot egy tapasztalt túrázóval látogattam meg, aki egyéb élményeiről is mesélt. Ez pozitív hatással volt rám. Tulajdonképpen az út az első ’szárnypróbálgatásaim’ közé tartozik a világlátásban. Az érkezés a fővárosba történt. A közel egy hetes időtartam alatt hajóval és kenuval is kirándultunk a Shkodrai-tavon, ami a Balkán-félsziget legnagyobb tava Montenegro és Albánia határvidékén. Montenegro a fekete hegyek országa számos túraútvonallal. Ritkán lakott nagyon szép hegyvidéki terület még a Dinári-hegység, aminek meredek hegyvonulatai érintkeznek az Adriával.

montenegro1.jpg

montenegro3.jpg

montenegro2.jpg

montenegro4.jpg

A túráid során melyik volt a legveszélyesebb pillanatod? Sztori?

Rengeteg helyen jártam már Európában. A téli túrák során például előfordult, hogy  lezárt területen mentünk keresztül, ahol éppen hócsuszamlásoknak voltunk szemtanúi. Finnországi tartózkodásom alatt, és egy Dachstein-i gleccsertúra során is előfordult, hogy veszélyes helyzetbe kerültünk. Télen a videóim készítése közben a Balatonon és a Pinkán is beszakadt alattam a jég.

A túrák során előfordul, hogy sok fénykép készül, máskor fotók nélkül érkezünk haza. Az élmények azonban egy életre megmaradnak.

srac.jpg

Mit szeretnél elérni a jövőben a fotográfia területén? Milyen terveid vannak?

Tervezem folytatni a nyár további részében az utazásokat, majd ősszel újra a youtube csatornámon a videók közzétételét a kalandjaimról a vidékek, tájak bemutatásával.

"Szeretném, ha idővel úgy tudnék fotózni, hogy az emberek a nevem megjelölése nélkül is felismerjék a képeimet.

Minden fotósnál kialakulnak jellegzetességek, amelyek egyedivé és különlegessé teszik a munkájukat.

Bexter, köszönöm szépen a beszélgetést. Remélem, még sok élményt fognak jelenteni a fotóid és a videóid rengeteg embernek.  A munkádhoz sok sikert és szép fényeket kívánok!

Impresszum: Kóta Melinda & Vass Péter Bexter

Fotók: Vass Péter Bexter /Kivétel a portré fotók, amelyeket Szántai Balázs és Soós Ottó készített./

Vass Péter Bexter fotói Canon EOS 6D-vel készülnek.

http://www.facebook.com/Bexter.hu

http://www.instagram.com/bexterhun/

A fotózás a részemmé vált – Vass Péter Bexter fotográfussal beszélgettem Tovább
Szerintem a fényképezés onnantól művészet, mikor már sikerül átadni a mondanivalót – Czakó Balázs

Szerintem a fényképezés onnantól művészet, mikor már sikerül átadni a mondanivalót – Czakó Balázs

Sokszor említettem már korábban, hogy nagyon szeretem Magyarországot. Rengeteg olyan hely van, amit még nem ismerek, és szeretnék felfedezni. Ahogy a fotózás technikai rejtelmeit is minden élménnyel együtt. Tavaly jártam először a Tolnai-Duna vidékén. Csodaszép. Már amikor több mint egy éve megláttam Czakó Balázs napkeltékről és naplementékről 2 év alatt készült lenyűgöző fotóit az interneten, egyszerűen belehabarodtam a vidékbe. Leírhatatlanul gyönyörű.

tukrom.jpg

Balázst ugyan személyesen nem ismerem, de a fényképei és a munkái annyira megragadtak, hogy megkértem Őt egy (online) interjúra.

A válaszokat éjszaka kaptam meg. Egy sztorikkal tarkított élettörténet részletébe pillanthatsz bele Kedves Olvasó, ami fantasztikus. Az interjú végére azt hiszem úgy fogod érezni, mintha egy bestseller történetben vettél volna részt ott a fényképezés fantasztikus helyszínein Balázzsal. Azt hiszem, a jövőben sem tudom majd elégszer hangsúlyozni, hogy KÖSZÖNÖM!

Czakó Balázs tehát elsősorban csodaszép természetfotóival vált ismertté, melyek közül néhány nemcsak a magyarországi NatGeo Magazint hódította meg, hanem a nemzetközi sajtót is, ami mellett számos nívós verseny díjainak is a birtokosa. Kiállításokon szerepeltek már a képei, melyek különböző méretekben és formákban meg is vásárolhatóak.

kekseg.jpg

Balázs, a honlapodon szereplő bemutatkozásodban említed, hogy már kiskorodban is fogékony voltál a művészetek iránt, ami a rappelésben nyilvánult meg, majd később a fotográfia területén kezdtél el alkotni. A fényképezés véleményed szerint művészet? Miért döntöttél a fotózás mellett? Mi volt, ami igazán ebbe az irányba indított el?

Megmondom őszintén: gőzöm sincs! Ezt a kérdést nagyon gyakran felteszik, és nincsen valódi válaszom rá. Valószínűleg ez egy ösztönös vonzódás volt. Ott indult el az egész, amikor megvettem Scott Kelby – Digital Photography című könyvét. Aztán meg lett az első tükörreflexes fényképezőgépem és elkészítettem életem első tízezer legrosszabb fotóját!

"Szerintem a fényképezés onnantól művészet, mikor már sikerül átadni a mondanivalót.

A tájképeim elkészítésekor nem mindig az a célom, hogy a valóságot adjam vissza, sokszor inkább érzelmeket szeretnék közölni. Magát a természetet is a fotózás miatt szerettem meg, és egyszerűen leírhatatlan, amit akkor érzek, mikor egyedül állok kint éjszaka a csillagok alatt, vagy éppen pirkadatkor egy tó partján és meglátom az első napsugarakat – vagy ne adjisten kint a viharban és körülöttem mindenhol villámlik. Ezek a felejthetetlen pillanatok örökre beégnek a memóriámba.

orias.jpg

A fotózást – és ezzel együtt a természetet – akkor kezdtem el igazán imádni, mikor már egyre jobbak lettek a képeim.

"Nem volt olyan pillanat, amikor kitaláltam, hogy én majd fotós leszek, az egész jött magától.

A hip-hop pedig megmaradt örök szerelemnek! Mióta elkezdtem fotózni, jártam már az OSG-n (Offline Sport Games), fotózhattam azokat a magyar előadókat, akiknek a zenéjén felnőttem, sőt, többjükkel dolgoztam is azóta együtt. Elkészült Deego-val (Halpert Balázs, Barbárfivérek, Bloose Broavaz) és AZA-val (Jakab András, KillaKikitt, ScarcityBP) a Vándor videoklip, amit Balogh Tamás barátom (Wenita Press) vett fel és rakott össze, de készítettem plakátfotókat a Brigádról (KillaKikitt + NKS) és családi fotókat is AZA-nak (üdvözlöm Bálint királyfit!). Nagyon sokat merítek a zenéből, sokszor adnak cím és témaötletet a tájképekhez a srácok szövegei. Az utómunkát itthon rendszeresen magyar „reppre” követem el és komoly terveim vannak még a közös munkákkal kapcsolatban!

Kedvenc témád a táj és viharfotózás. A természetben lejátszódó események sokszor veszélyesek is lehetnek, ahol bátorságra, és ugyanakkor fegyelmezettségre is szükség van. Imádod a villámlást, voltál már vihar közepében. Hogyan zárod ki nehéz helyzetekben a félelmet? Hiszen a krízishelyzetben készült fényképeid gyönyörűek…

Félelmet valamiért nem szoktam érezni, ami tulajdonképpen nem is olyan jó dolog. A fegyelmezettségre is folyamatosan próbálom „tanítani” magam, ezekkel a dolgokkal már a középiskolában is komoly problémáim voltak. Valószínűleg ezért is szeretnék jövőre részt venni egy igazi viharvadász túrán az USA-ban. A tervek szerint Oklahomában (is) fogok tornádókat kergetni!

A természet sokszor makrancos, lázadó, nem mindig mutatja azt az arcát, amit érdemes egy pillanatban rögzíteni és megmutatni. Úgy gondolom, rengeteg türelemre van szükség egy jó kép elkészítéséhez, ahol a fények is ideálisak. Milyen előkészületek előzik meg egy-egy fotótúrádat?

Rengeteget figyelem az időjárást, de ez igazából nagyon nagy lutri. Még hajnalban mikor elindulok egy napkeltére, akkor sem tudom megmondani, hogy megéri-e majd. Sőt, továbbmegyek, sokszor még a helyszínen sem látom előre, milyen lesz a végeredmény. Volt már, hogy azt hittem elkészítettem életem fotóját, aztán mikor hazaértem, csalódottan töröltem a nyers képet.

"Nem lehet előre tervezni mindent, rugalmasnak kell lenni.

Szeretek egy adott helyen több napot-hetet eltölteni, így több esély van arra, hogy a végeredmény a legközelebb legyen ahhoz, amit elképzeltem. Annál rosszabb nincs, mikor az ember több száz kilométert utazik és csalódottan kell hazaindulnia a fotózás végeztével…

Jártál Izlandon is, ahol nemcsak jégbarlangot, hanem – ha jó láttam – sarki fényt is sikerült lencsevégre kapnod, ami a hónap asztrofotója lett a NatGeo-nál. Hogyan készültél fel erre a nemzetközi túrára? Mi volt a legkiemelkedőbb élményed az expedíció során?

jeg.jpg

Az izlandi túrára volt eddig a legnehezebb a felkészülés. Egyrészt azért, mert éppen amikor eldöntöttem, hogy részt veszek, már körvonalazódott a mostani életem: be kellett lássam, nem fér össze a munka és a fotózás. Három műszakban dolgoztam a Paksi Atomerőműben, sugárveszélyes munkakörben. Egyszerre kellett megoldanom a régi életmódommal való leszámolást, belevágni egy teljesen új életbe és közben felkészülni egy olyan terepre, amihez foghatót azelőtt még álmomban sem láttam. Szerencsére az oktatóktól megfelelő tájékoztatást kaptunk mindenről: a fotós felszerelésektől kezdve (állvány, váz, objektívek, szűrők, távkioldók), a ruhákon és egyéb kiegészítőkön (a nagy hideg és a szél miatt folyamatosan 4 réteg ruhára volt szükség, volt, aki dupla kesztyűt és sapkát viselt az egész túra folyamán) át, a pontos útitervig. Az időjárás gyakran próbára tett minket és minden előzetes figyelmeztetés ellenére volt olyan társunk, aki bajba került: a Diamond Beach-en megbotlott egy jégdarabban és elesett, amikor megpróbált a fényképezőgépével és az állványával elfutni az egyik hullám elől. Beborította a hullám, elázott a fényképezőgép és az objektív is. Mindkettő javíthatatlan, a csuklója pedig majdnem eltört.

Két dolgot tudnék kiemelni: az egyik a magyar National Geographic által a hónap fotójának választott „Jégbarlang” című fotó története. Hatalmas várakozás előzte meg a „Jégbarlang túrát”. A körítés is tökéletes volt: papírt írtunk alá, arra az esetre, ha bármi történne velünk, védősisakot kaptunk és egy hatalmas „holdjáróval” vittek minket 40 perc alatt a barlanghoz. Megmutatták a tavalyi bejáratot (itt testközelből megismerkedhettünk a globális felmelegedés „jótékony” hatásával: a bejárat több száz méterrel került arrébb, a gleccser méretének változása miatt. Aztán eljutottunk a barlang szájáig, mindenki izgatott volt, de közben megérkezett még egy csoport, így már a mi 11 + 2 fős kis társaságunk mellé betársult egy nagyjából 20 fős brigád is. Ahogy elindultunk befelé szépen lassan rájöttünk, hogy az egész nem több, mint egy 2-300 méteres „kis lyuk”, amiben ott voltunk több, mint harmincan… A mai napig nevetnem kell azon, mikor tanácstalanul néztünk össze: „Hogy fogunk mi most itt egyáltalán fotózni?! Aztán jött az egyik túravezető és lekapart a plafonról egy kis földet, hogy – minimálisan – több fény jöjjön be, majd kijelentette, hogy ez a szelfi-fal. A turisták pedig elkezdtek magukról szelfiket gyártani töménytelen mennyiségben a mobiljaikkal. Azt hiszem itt egy kicsit elkezdtem megutálni az embereket… Mi közben elkezdtünk próbálkozni, de ennyi emberrel, ilyen kis helyen nem nagyon lehetett maradandót alkotni. Vártunk nagyjából egy órát, mire megunták a szelfizgetést és rájöttek, hogy milyen „unalmas” a barlang, ha nem tudják magukat fotózni. Mikor már szinte mindenki elhagyta a helyet, akkor sikerült elkészítenem a fent említett fotót, amin utólag vettem észre, hogy a bejáratnál éppen az egyik társunk, Daniel K Cheong áll. Először ember nélkül képzeltem el a képet, de így sokkal jobban érzékelhetőek a méretek.

"Megmondom őszintén, csalódottan hagytam el a helyszínt, és csak itthon, Magyarországon tudatosult bennem, hogy sikerült olyan képet készítenem, ami megfelel az elvárásaimnak.

barlang.jpg

A másik dolog, amire büszke vagyok, szintén Daniel-hez kötődik (anno az egész túrára akkor figyeltem fel, mikor bejelentették, hogy Ő lesz a vendégoktató, tulajdonképpen miatta (is) jelentkeztem). Az egyik napkeltefotózás alkalmával, a Stokksnes előhegység lábainál a tengerparton vártuk az első napsugarakat. Támadt egy ötletem és leszúrtam a homokba az állványomat, beállítottam a szűrőket (egy teli és egy átmenetes lapkát használtam) és a gépen a megfelelő értékeket, aztán bekapcsoltam az időzítőt és „beálltam a képbe modellnek”. Ekkor érkezett egy hullám, ami akár el is sodorhatta volna a felszerelésemet – azt hiszem itt elég meggondolatlan voltam… - és elborította a víz a bakancsomat. Ami persze azonnal teljesen át is ázott (a túra során nem először…). Akkor úgy éreztem, hogy a nap legrosszabb ötlete volt ez a „szelfi”, és abban sem voltam biztos, hogy elég éles lett a kép, mivel a hullám miatt elég lett volna, ha csak egy kicsit is megmozdul a gép, már törölhetem is a fotót. Szerencsére nem így lett és itthon mikor elkészültem vele, megmutattam Danielnek. Azt mondta, sajnálja, hogy ez a fotó nem neki jutott eszébe.

balazs.jpg

Milyen tanácsot adsz azoknak, akik szintén kedvelik a különleges természeti jelenségeket, és azok fényképezését? Mire figyeljenek oda leginkább?

Nagyon fontos hogy legyen mindenkiben egy minimális félelem érzet. Rengetegszer kerülhettem volna már bajba, nekem is sokkal jobban oda kell figyelnem a jövőben, ugyanis hajlamos vagyok néha meggondolatlanul viselkedni.

"Mindig tudni kell, mire számíthatunk, mit miért csinálunk.

Soha ne parkoljunk viharban trafóház mellé, ha nagy a szél, mindig figyeljünk oda az állványra, kamerára, de még hazafelé úton is az esetlegesen kidőlt fákra/villanyoszlopokra – sajnos erre is volt példa. Viharfotózásnál mindig a vihar érkezése előtt érdemes fotózni, majd közben szünet és mikor már távolodik, akkor lehet újra elővenni a fényképezőgépet. Volt már, hogy órákon keresztül követtem egy-egy szupercellát, de a legjobb képek mindig előre kiválasztott helyszínekről készültek, ahol tudtam mire számíthatok. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, milyen fontos a TERVEZÉS!

vihar.jpg

Akár én is elveszthettem volna a felszerelésem a Diamond Beach-en, de szerencsére eszembe jutottak Dany Eid figyelmeztető szavai, mikor térdig beterített egy nagyobb hullám. Nem estem pánikba, tartottam az állványt a fényképezőgéppel, próbáltam talpon maradni és nem kezdtem el ész nélkül rohanni. Igaz, utána még két órát fotózhattam a parton teljesen elázva, de mindig úgy gondolok vissza rá, mint életem egyik – ha nem a – legszebb napjára.

Itt a parton, a fotózás végén hangzott el az a mondat, amit soha nem fogok elfelejteni: mutattam a bakancsom Dany-nek, hogy már két órája így bandukolok a hatalmas jégdarabok között a parton, belül tiszta „fekete homok” volt már mindkét zoknim, erre Ő csak annyit felelt: „If you want to do landscape, then do landscape.” Majd rámutatott a bakancsára, ami ugyanúgy el volt ázva, mint az enyém…

csoport.jpg

Balázs, nagyon köszönöm Neked a rendelkezésre állást, a válaszokat. A munkádhoz a jövőben is lenyűgöző helyszíneket, fantasztikus természeti jelenségeket és rögzített pillanatokat, valamint szép fényeket kívánok!

Neked pedig Kedves Olvasó ajánlom, hogy Balázs útjait a fotóin keresztül velem együtt kövesd. Biztos vagyok benne, hogy még sok érdekességben és különleges sztoriban vehetünk részt az általa ábrázolt világon keresztül!

Czakó Balázs munkáiról és fotóinak megvásárlásáról a honlapján és facebook oldalán találhattok bővebb információt.

http://czakobalazs.com/ és https://hu-hu.facebook.com/CzakoBalazsPhotography/

Impresszum: Czakó Balázs & Kóta Melinda

Szerintem a fényképezés onnantól művészet, mikor már sikerül átadni a mondanivalót – Czakó Balázs Tovább
süti beállítások módosítása