A VIDÉK BÁJA AZ OTTHON SZÉPSÉGE - BARANGOLÁS, RECEPTEK, FOTÓZÁS ÉS LAKBERENDEZÉS


A fényképezés számomra egy kifejezési forma - Bercsi Gábor

2021/05/23. - írta: Az otthon szépsége

ny_1.jpg

A Balaton-felvidéki Nemzeti Park különleges hely. A terület egyik legelegánsabb része a Tapolcai-medence és a Káli-medence.

Tovább Szólj hozzá!

A siker mulandó, az élmény örökké megmarad. - Daróczi Csaba fotográfussal beszélgettem

2018/10/14. - írta: Az otthon szépsége

Daróczi Csaba fotográfus munkáit nagyon sokan ismerik. Szinte kizárólag a Kiskunsági Nemzeti Park területén készíti különleges természetfotóit, melyek közül néhány már több rangos magyar és nemzetközi verseny díjait megkapta.

A Kiskunság Magyarország egyik legnagyszerűbb természetvédelmi területe. Gazdag élővilágával, valamint sajátos egyszerűségével minden látogatót magával ragad.

Csabával a fotózás és a természet felé való szenvedélyem, valamint az új könyvének előkészítése kapcsán beszélgettem.

Évek óta figyelemmel kísérem a munkádat. A természet rendkívüli momentumai jelennek meg rendszeresen a fényképeiden. Hogyan kerültél a fotózás világába, és mit jelent Neked ez a tevékenység?

1992-ben a főiskolás éveim alatt „tévedtem be” egy természetfotó kiállításra Szegeden. Amikor kijöttem onnan az egyik barátommal, azt mondtam neki:

- Na Sanyi én természetfotós akarok lenni. Valahol mélyen ez a tevékenység volt belém kódolva, és ez volt a szikra ami elindította ezt. Ez számomra szinte narkotikum. Ezzel kelek-fekszek már több mint 25 éve.

Mi motivál Téged elsősorban? Mi a sikered titka?

Motiváció? Talán az élmények. Olyan csodákat lehet látni odakinn, hogy kár minden átaludt reggelért amit nem lehet kinn tölteni a terepen. A sikerek mellékesek. Azokat csak játéknak fogom fel. Szeretem csinálni a fotózást, és rám találnak a csodák, mert sok időt töltök kinn. Ez egy idő után hoz bizonyos sikereket is. Örülök ezeknek is, de az átélt élmények sokkal fontosabbak. A siker mulandó, az élmény örökké megmarad.

Daróczi Csaba - Fighters - TransNatura Award 2018.

 

Daróczi Csaba - Kék és narancssárga - Az Év Természetfotója I. díj 2016.

Mit ajánlasz azoknak az embereknek, akik most kerülnek a fényképezés közelébe?

Tanuljanak sokat! Ez olyan mint bármelyik művészeti ág. Ha nem vagyunk tisztában a szabályaival, az olyan mintha minden tudás nélkül leülnénk zongorázni, és elvárnánk, hogy ez tetsszen az embereknek.

A Te képi világodban milyen a jó fotó?

A képeimen igyekszem nagy fény- és színkontrasztot alkalmazni. Ezen kívül legyen eredeti, és megismételhetetlen a jelenet.

Daróczi Csaba - Megfagyott tavasz - Memorial María Luisa Nemzetközi hegyi- és természetfotós pályázat I. díj  2018.

Az évek során melyik volt a legfurább vagy legijesztőbb élményed?

Egy erdélyi patak partján fotóztam éjszaka a vízen csillogó holdfényt. A patak zúgott, elég nagy zaja volt. Állványon volt a gépem, kerestem a legjobb kompozíciót. A közelben volt egy tanya. Na, valószínűleg onnan jött ki az a játékos borjú nagyságú kutya, aki a hátam mögé lopózott, és a két lábát feltette a vállamra. Hát lehet fehérebb lett az arcom a Holdnál.

Melyik a kedvenc fényképed, és hogyan készült?

25 év után elég nehéz kedvenc képet megnevezni. De talán a Megporzás című képet tudnám kiemelni. Egy sikertelen fotózás utolsó percében készült, és a szerencsének köszönhetem az elkészültét. Egész délután a vízben ivó fecskéket szerettem volna fotózni, de nem sikerült. Már majdnem indultam hazafelé, amikor hátra fordultam, és akkor pillantottam meg a jelenetet.

Daróczi Csaba - Megporzás - Varázslatos Magyarország

Megnézed más fotósok kiállításait időnként? Az interneten kívül hol láthatóak még a képeid? Hogyan inspirálódsz?

Mivel vidéken élek, így igen ritkán jutok el más fotósok kiállításaira. Én sem vagyok egy sokat kiállító fotós. Ha felkérnek kiállításra, azért igyekszem eleget tenni neki. Inspirációt a nemzetközi fotópályázatok képei adnak általában. Bár erre nem nagyon van szükségem, mert a Kiskunság bőven ellát jobbnál jobb témákkal.

Daróczi Csaba - Szeánsz - Az Év Természetfotója I. díj 2012.

Jelenleg iskolában dolgozol, szabadidődben fotózol. Előkerül néha tanórákon a fényképezés? Érdekli a gyerekeket?

Természetesen. A földrajz óráimra amikor tudom, becsempészem a saját képeimet. Az idén először van egy kis fotós csoportom is, igyekszem őket majd megtanítani LÁTNI. A fotózást meg majd utána megtanulják.

Véleményed szerint mi szükséges ahhoz, hogy valakiből jó fotográfus legyen?

Erről van egy másfél órás előadásom.

Milyen könyvvel készülsz meglepni az olvasókat?

Hamarosan megjelenik a Kiskunságról szóló könyvem. A szikes pusztákat, szikes tavakat, homok pusztákat, és a turján vidéket mutatja több mint 200 oldalon.

Köszönöm szépen a válaszaidat. Az eddigi munkádhoz, eredményeidhez gratulálok, és a továbbiakban is sok sikert kívánok.

A könyv mellett Daróczi Csaba fotográfus egy fantasztikus filmmel is megajándékozza majd a közönséget Folyók gyermeke - Kiskunság címmel, melynek a rövid bemutatója a facebook oldalán is megtekinthető.

https://www.facebook.com/daroczi.photography/videos/476325696197533/?t=3

Fotók: Daróczi Csaba

A fényképek a szerző engedélyével és hozzájárulásával kerültek publikálásra.

 

Szólj hozzá!

A kreativitás azt jelenti, hogy szabadon képesek vagyunk tervezni, majd azt meg is valósítani - Szalay Krisztián

2017/03/11. - írta: Az otthon szépsége

Ugyan abszolút kezdő vagyok a fotózás területén, tehetséges emberek munkáját szívesen kísérem figyelemmel. Egy alkalommal egy segítőkész, kedves ismerősömtől kaptam egy linket, amelyben Szalay Krisztián hírlevelére lehetett feliratkozni. Korábban a közösségi médiában már olvastam ’A fotós becsülete’ című bejegyzést, ami igazán lenyűgözött. Végül éltem a lehetőséggel, hogy megkapjam a 101 Fotótippet. Annyira akartam már tudni és gyakorolni. A 17. írás érkezett már, amikor megkértem Krisztiánt egy (online) interjúra, amibe Ő örömmel belegyezett. Elfoglaltságát látva így a beszélgetésünk elején már előre ezt nagyon köszönöm.

Szalay Krisztián a Szalay Fotóstúdió vezetője, 17 éve fotográfusként dolgozik. Nem régen jelent meg a Bevezetés a fotográfia világába című kétkötetes könyvének harmadik kiadása, és jelenleg is dolgozik az újabb kiadványokon.

kr1.jpg

Krisztián, a fényképezés iránti érdeklődésed már középiskolás korodban kezdett kialakulni, és aztán elhatároztad, hogy fotográfus leszel. Csak így, egyszerűen? Mi motiválta leginkább a döntésedet?

A kíváncsiság. Mindig csodáltam a fotográfusok által készített minőségi fényképeket. Fogalmam nem volt, hogyan készülhetnek. Próbáltam utánozni fotósok munkáit az otthoni kompakt gépünkkel, persze sikertelenül, és egyre nagyobb kísértést éreztem, hogy mélyebben is megismerkedjek a fényképezéssel. Akkor még ez az egész fényképezés rejtély volt számomra.

Melyik a legjobban kedvelt fotótémád? Mi ennek a különlegessége?

Határozottan a portré. Amikor a Bevezetés a fotográfia világába című könyvem második kiadásán dolgoztam és az emberábrázolásról írtam, akkor szembesültem igazán a portré eszenciájával. Véleményem szerint az arckép azért különleges, mert nem csak formákat, tónusokat és színeket jelenítünk meg, nem csak egy arcot vagy egy testet, hanem van ott Valaki, aki élettel ruházza fel az élettelent. Ezt a Valakit, aki maga a személy, a legcsodálatosabb dolog láthatóvá varázsolni. Amikor azt mondjuk egy portréfotóra, hogy szinte él a kép, akkor pontosan ezt értjük alatta.

k22.jpg

A honlapodon található blog is, amelyben elsősorban kezdőknek szóló írásokat lehet olvasni a fényképezésről, technikai kérdésekről (élesség és életlenség, utómunka, tekintély kontra tudás, fényképezőgép választása, kompozíció, kreativitás). Kiemelt figyelmet fordítasz a nézés (azaz megfigyelés), tanulás és az igényesség egységére is. Miért fontos a fotózásnál az elmélet és a gyakorlat összhangja?

Ahogyan az élet más területein, itt is a harmonikus egyensúlyra érdemes törekedni. Elmélet nélkül nagyon nehézkes lenne a gyakorlat. Gyakorlat nélkül viszont semmit nem ér az elmélet. Minek tanulnánk bármit is, ha nem alkalmazzuk azt az életben?

Ami pedig a látásmódot és a kreativitást illeti, sokkal fontosabbnak tartom mint a technikát. A technika pusztán csak eszköz, ami az alkotás célját szolgálja. Azért fényképezünk, hogy a képen keresztül adjuk át üzenetünket. Nyilvánvalóan kell a művelethez egy gép, de a hangsúly az üzenet kommunikálásán van. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem kell megtanulni a fényképezés technikai alapjait vagy nem kell elsajátítani a fényképezőgép kezelését. Az a legszerencsésebb, ha az objektív és a szubjektív tényezők kéz a kézben járnak, és egymást erősítik.

kr3.jpg

A kreativitás nélkülözhetetlen a fényképezés világában is. Nagyon tetszik a megfogalmazásod, mely szerint: „A kreativitás azt jelenti, hogy szabadon képesek vagyunk tervezni, majd azt meg is valósítani. Nem úgy, ahogy sikerül, hanem úgy, ahogyan azt megálmodtuk. Így lesz igazi művészi értéke képeinknek, és így hozunk létre egyre nagyobb szabadságot az alkotásban.” Ezek szerint mindenkiben van ötletesség és tehetség a fotózáshoz? Hogyan alkalmazható mindez?

Így igaz, ahogy mondod! Mindenkiben megvan a képesség, hogy nagyszerű dolgokat hozzon létre. A fotózást bárki könnyedén megtanulhatja. Ahogy megismerkedik valaki a fényképezés alapjaival, máris másképp tekint a világra. A „fotós szem” nem egy kiváltság, és nem is földönkívüli képesség. Mindössze annyit jelent, hogy valaki képes a fotográfia lehetőségei szerint nézni valamit, és tudni, hogy az adott dolog hogyan nézne ki a legjobban képi formában. Mondok konkrét példát.

Tegyük fel, hogy egy gyermekről szeretnék képet készíteni, miközben önfeledten játszadozik. Ha tudom, hogy a gyermeket szemmagasságból érdemes fényképezni, ha tisztában vagyok az arányokkal és a jelentőségükkel, ha tudom, hogy milyen színeket használhatok, akkor ezek alapján el tudok készíteni egy fényképet. Fogalmazhatok úgy is, hogy képes vagyok fotós szemmel ránézni a témára. Így alkalmazhatóak a fotográfia technikái.

Egyébként éppen ezt a célt szolgálja a 101 Fotótipp sorozat is, ami kimondottan a hétköznapi embereknek szól azért, hogy szép és hatásos képeket tudjanak készíteni. Jó érzés, amikor valaki képes úgy elkattintani a gépet, hogy akár egy kívülálló számára is élvezhető lesz a végeredmény.

Egyre nagyobb hangsúlyt teszel a fotós munkádban a tanításra, a tudásod átadására. Online tanfolyamokon is lehetősége van részt venni a fényképezés iránt érdeklődőknek. Ugyan rövid ideig tanítottam csak, de valóban tapasztalható az oktatási rendszerben időnként olyan hozzáállás a tanárok részéről, hogy misztifikálják és féltik a tudásukat. Milyen a jó előadó és annak munkája?

Sajnos ez egy mai napig létező probléma, amit az emberi önbecsülés hiánya és a féltékenység szül. Több oldalon keresztül írtam is róla a könyvemben. Tudomásom van nem egy esetről, amikor az oktató szándékosan téves információval látta el a tanulni vágyókat. Ráadásul neves oktatóról van szó, aki tekintélynek számít a szakmában. Túl azon, hogy becstelen dolog, saját magát minősíti vele az illető. Nem gondolom, hogy bármit el kéne titkolni, vissza kéne tartani. Soha nem ért semmilyen veszteség és nem is lettem kevesebb azáltal, hogy elmondtam mindent, amit tudok. Éppen ellenkezőleg. Ahogyan másokhoz viszonyulok, azt kapom vissza. Ékes bizonyítéka ennek az a sok értékes ember, akikkel találkozom az előadásokon, tanfolyamokon.

A fotográfia nem egy misztikus valami, amit csak a beavatott emberek ismerhetnek, és aminek titkait szaktekintélyek őrzik. Nincsenek titkok, és nem igaz az sem, hogy hosszú időnek kell eltelnie ahhoz, hogy valaki a birtokába jusson. A képesség mindenkiben megvan. A jó oktatónak az lenne a feladata, hogy ezt a képességet segítsen a felszínre hozni. Gyakran hangoztatom, hogy én nem azt szeretném, ha olyan képeket készítenének a tanulóim és az olvasóim, amilyeneket én is készítek. Azt szeretném, hogy az én képeimnél csak jobb eredmények szülessenek. Mert így van értelme igazán tanítani, és nagyon remélem, hogy ez a szemlélet lesz a meghatározó a jövőben.

Milyen terveid vannak a jövőben?

Azon dolgozom, hogy a művészet jelen legyen az emberek hétköznapi életében. A művészetet sokan valami érthetetlen, öncélú zagyvasággal azonosítják, aminek megvan a pontos oka. A művészet szándékosan le lett járatva, és el lett rejtve az emberek elől azáltal, hogy tekintélyek sajátították ki. Az igazi művészet a szépségről szól. Esztétikáról és harmóniáról. A művészet képes igazán minőséggel felruházni életünket. Mindegy, hogy fényképezésről, festészetről, zenéről, vagy bármi másról beszélünk, a lényeg azon van, hogy örömünket leljük az alkotásban. Ez a művészet lényege a hétköznapokban. Emelni az életminőséget azáltal, hogy szebbnek látjuk és szebbnek láttatjuk a világot. Úgy gondolom, hogy erre mindannyiunknak nagy szüksége van.

kr4.jpg

Krisztián, köszönöm szépen a beszélgetést. A Tőled kapott fotótippek számomra is nagyon sok tudást, ugyanakkor alkalmazásuk rengeteg élményt is ad, mivel rendkívül szeretek a természetben lenni, a világát megörökíteni. A munkádhoz további sok sikert, és jó eredményeket kívánok Neked!

És szavaiddal zárom az interjút, amit érdemes megszívlelni:

„Úgy gondolom, hogy mindenkinek felelőssége segíteni másokat saját tudásán keresztül. Így lehetséges a fejlődés, és így van önbecsülés is. Nekem az a célom, hogy egyre több olyan ember legyen, aki tud fényképezni, a fényképezés élményt jelentsen a számára, és a tudásával képes legyen igazi értéket teremteni.”

Impresszum: Szalay Krisztián & Kóta Melinda

Szalay Krisztián honlapja: http://www.szalayfoto.com/

Fotótippek hírlevél kérhető: http://101fototipp.hu/blog/post/a-fotos-becsulete

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása