Csodálatos évszak az ősz. A mezőket és az erdőket színvarázs borítja el, a szüret illata pedig a kertekben jelenik meg.
Csodálatos évszak az ősz. A mezőket és az erdőket színvarázs borítja el, a szüret illata pedig a kertekben jelenik meg.
Az egészség, a vidámság, és a szép látvány egyesül a gyümölcssaláták színkavalkádjában. A legjobb hűsítők öntettel.
Enni jó. Nemcsak tápláló szükség, hanem örömöt is okoz. Reggel is fontos az étkezés. Meghatározza a napunkat.
"Napi egy alma távol tartja az orvost!" - tartja a mondás. A természetes vitaminokra minden időszakban szükségünk van.
Az egyszerűen és gyorsan elkészíthető, mégis látványos torták lenyűgözőek. Finom krémek, laza díszítés színes gyümölcsökkel, és már kóstolható is a pudingkrémes szépség.
A gyorsan és könnyen elkészíthető édességek mindig feldobják a napunkat. Sütés nélkül néhány perc alatt is szép desszerteket alkothatunk.
Kicsi korom óta szeretem a kuglófot. A csokisat, a lekvárosat, a lyukasat, a kakaósat. Kerek formában, de szögletesben is. Minden alakzatban, csak igazi kuglóf legyen. Finom és vanília illatú. Na meg citrom, ami elmaradhatatlan.
Illatos, édes, valamint krémesen csokoládés süti, ami a karácsonyi asztalra is odakerülhet pudinggal a tetején.
A kosarak dekoratívak és hasznosak. A country hangulat fontos megjelenítői, a gyümölcsszüret főszereplői, valamint segítenek a téli zöldségtárolásban is. Sokoldalúak.
Az úgy volt régen, hogy a mackók az erdőben éltek, de időnként meglátogatták a falusi házak környékét. Rendkívül sok érdekességet lehetett találni, és az emberek is kíváncsian bámészkodtak.
Morcos Mócka apró medvebocs korában egy tanya közelében lakott, ami hatalmas völgyben helyezkedett el. Időnként egyedül merészkedett a közeli erdő sűrűjébe kalandozni, mivel különleges módon kedvelte a mézes málnát. Imádta bámulni, ahogy a bárány alakú felhők közlekedtek az égen. Néha úgy tűnt, mintha mosolyognának is. Óvatosan kellett sétálgatnia. Előfordult, hogy csipetnyi méretű púppal a fején ért haza, amit szórakozott szemlélődésének következményeként szerzett. Ilyenkor barátai rögtön megkérdezték, hogy „mi újság?” De Mócka csak lazán legyintett, és titokzatosan továbbszaladt.
Egy gyönyörű napsütéses őszi napon elhatározta, hogy újabb erdei kirándulása végén mézes erdei málnával tér haza. Már hosszú ideje barangolt a megszokott útján, mikor hatalmas méhrajjal találkozott. „Követem őket” – gondolta magában Mócka, és a repülő rovarok után szaladt. Néhány perc alatt már egy nagy fa ágán ülve vigyorgott maszatosan, miután hasra esést követően csuromvizesen kimászott egy tócsából. Mohón belenyúlt a mancsával a felfedezett odúba, és megkóstolta a mézet. Meggondolatlan mozdulatának köszönhetően azonban elveszítette egyensúlyát, és fenékkel a földre pottyant. Nem volt nagy zuhanás, hiszen a fa alsó ágán mocorgott, de elég tanulságos ahhoz, hogy átgondolja, a mézes szamóca nem a tüskés bokorba történő landolással készül. Ragacsos mancsához a levelek és a gyümölcsök is hozzátapadtak, mégis Mócka a legnagyobb boldogsággal indult haza.
„Végülis elértem a célomat” – brummogott vidáman. "Legközelebb majd jobban odafigyelek a mézes erdei málna készítésének módjára. És talán a tálalás is ügyesebben sikerül majd."
Írta és rajzolta: Kóta Melinda /Jogvédelem alatt!/