4 éves Az otthon szépsége blog

2021. február 05. 09:36 - Az otthon szépsége

ott.png

A születésnap fontos esemény. Még egy blog életében is, hiszen ember és munka van a folyamatosan közzétett tartalmak mögött. A blog 4 évvel ezelőtt indult online útjára egy farmház stílusról szóló poszttal.

Tovább
Szólj hozzá!

A siker mulandó, az élmény örökké megmarad. - Daróczi Csaba fotográfussal beszélgettem

2018. október 14. 22:39 - Az otthon szépsége

Daróczi Csaba fotográfus munkáit nagyon sokan ismerik. Szinte kizárólag a Kiskunsági Nemzeti Park területén készíti különleges természetfotóit, melyek közül néhány már több rangos magyar és nemzetközi verseny díjait megkapta.

A Kiskunság Magyarország egyik legnagyszerűbb természetvédelmi területe. Gazdag élővilágával, valamint sajátos egyszerűségével minden látogatót magával ragad.

Csabával a fotózás és a természet felé való szenvedélyem, valamint az új könyvének előkészítése kapcsán beszélgettem.

Évek óta figyelemmel kísérem a munkádat. A természet rendkívüli momentumai jelennek meg rendszeresen a fényképeiden. Hogyan kerültél a fotózás világába, és mit jelent Neked ez a tevékenység?

1992-ben a főiskolás éveim alatt „tévedtem be” egy természetfotó kiállításra Szegeden. Amikor kijöttem onnan az egyik barátommal, azt mondtam neki:

- Na Sanyi én természetfotós akarok lenni. Valahol mélyen ez a tevékenység volt belém kódolva, és ez volt a szikra ami elindította ezt. Ez számomra szinte narkotikum. Ezzel kelek-fekszek már több mint 25 éve.

Mi motivál Téged elsősorban? Mi a sikered titka?

Motiváció? Talán az élmények. Olyan csodákat lehet látni odakinn, hogy kár minden átaludt reggelért amit nem lehet kinn tölteni a terepen. A sikerek mellékesek. Azokat csak játéknak fogom fel. Szeretem csinálni a fotózást, és rám találnak a csodák, mert sok időt töltök kinn. Ez egy idő után hoz bizonyos sikereket is. Örülök ezeknek is, de az átélt élmények sokkal fontosabbak. A siker mulandó, az élmény örökké megmarad.

Daróczi Csaba - Fighters - TransNatura Award 2018.

 

Daróczi Csaba - Kék és narancssárga - Az Év Természetfotója I. díj 2016.

Mit ajánlasz azoknak az embereknek, akik most kerülnek a fényképezés közelébe?

Tanuljanak sokat! Ez olyan mint bármelyik művészeti ág. Ha nem vagyunk tisztában a szabályaival, az olyan mintha minden tudás nélkül leülnénk zongorázni, és elvárnánk, hogy ez tetsszen az embereknek.

A Te képi világodban milyen a jó fotó?

A képeimen igyekszem nagy fény- és színkontrasztot alkalmazni. Ezen kívül legyen eredeti, és megismételhetetlen a jelenet.

Daróczi Csaba - Megfagyott tavasz - Memorial María Luisa Nemzetközi hegyi- és természetfotós pályázat I. díj  2018.

Az évek során melyik volt a legfurább vagy legijesztőbb élményed?

Egy erdélyi patak partján fotóztam éjszaka a vízen csillogó holdfényt. A patak zúgott, elég nagy zaja volt. Állványon volt a gépem, kerestem a legjobb kompozíciót. A közelben volt egy tanya. Na, valószínűleg onnan jött ki az a játékos borjú nagyságú kutya, aki a hátam mögé lopózott, és a két lábát feltette a vállamra. Hát lehet fehérebb lett az arcom a Holdnál.

Melyik a kedvenc fényképed, és hogyan készült?

25 év után elég nehéz kedvenc képet megnevezni. De talán a Megporzás című képet tudnám kiemelni. Egy sikertelen fotózás utolsó percében készült, és a szerencsének köszönhetem az elkészültét. Egész délután a vízben ivó fecskéket szerettem volna fotózni, de nem sikerült. Már majdnem indultam hazafelé, amikor hátra fordultam, és akkor pillantottam meg a jelenetet.

Daróczi Csaba - Megporzás - Varázslatos Magyarország

Megnézed más fotósok kiállításait időnként? Az interneten kívül hol láthatóak még a képeid? Hogyan inspirálódsz?

Mivel vidéken élek, így igen ritkán jutok el más fotósok kiállításaira. Én sem vagyok egy sokat kiállító fotós. Ha felkérnek kiállításra, azért igyekszem eleget tenni neki. Inspirációt a nemzetközi fotópályázatok képei adnak általában. Bár erre nem nagyon van szükségem, mert a Kiskunság bőven ellát jobbnál jobb témákkal.

Daróczi Csaba - Szeánsz - Az Év Természetfotója I. díj 2012.

Jelenleg iskolában dolgozol, szabadidődben fotózol. Előkerül néha tanórákon a fényképezés? Érdekli a gyerekeket?

Természetesen. A földrajz óráimra amikor tudom, becsempészem a saját képeimet. Az idén először van egy kis fotós csoportom is, igyekszem őket majd megtanítani LÁTNI. A fotózást meg majd utána megtanulják.

Véleményed szerint mi szükséges ahhoz, hogy valakiből jó fotográfus legyen?

Erről van egy másfél órás előadásom.

Milyen könyvvel készülsz meglepni az olvasókat?

Hamarosan megjelenik a Kiskunságról szóló könyvem. A szikes pusztákat, szikes tavakat, homok pusztákat, és a turján vidéket mutatja több mint 200 oldalon.

Köszönöm szépen a válaszaidat. Az eddigi munkádhoz, eredményeidhez gratulálok, és a továbbiakban is sok sikert kívánok.

A könyv mellett Daróczi Csaba fotográfus egy fantasztikus filmmel is megajándékozza majd a közönséget Folyók gyermeke - Kiskunság címmel, melynek a rövid bemutatója a facebook oldalán is megtekinthető.

https://www.facebook.com/daroczi.photography/videos/476325696197533/?t=3

Fotók: Daróczi Csaba

A fényképek a szerző engedélyével és hozzájárulásával kerültek publikálásra.

 

Szólj hozzá!

Gemenc, a magyar vadon

2018. október 02. 09:46 - Az otthon szépsége

Magyarország természetvédelmi területei meseszépek. Amikor először két évvel ezelőtt beléptem a gemenci erdők világába, azonnal rabul ejtett a sok élmény. Bár mindezeket akkor turistaként éltem át. Azonnal tudtam, hogy valamikor majd visszatérek.

Régóta látogatom a hegyek, a vizek és az erdők területeit. Lenyűgöz mindig, amit tapasztalok. A bozót zörgése, a szarvasok, őzek vagy a vadmalacok hirtelen történő előbukkanása még kicsit megijeszt időnként, mégis újra és újra szeretném átélni ezeket a perceket. Gemenc pedig erre tökéletesen alkalmas.

Gemenc egy varázslatos ártéri erdő a Duna mellett, mely közigazgatásilag nagyrészt Tolna megyéhez tartozik. Az erdő- és vadgazdálkodását a Gemenci Erdő- és Vadgazdaság Zrt. látja el. 1977-ben vált természetvédelmi területté. A környéket rengeteg holtág, valamint sok sziget teszi változatossá. A Holt-ágak egyik legjelentősebb része a Tolnai-Duna, ahol Czakó Balázs fotográfus, a Gemenc facebook oldal szerkesztője is rendszeresen készíti csodaszép felvételeit.

A nagyrészt erdőkkel borított ártér növény- és állatvilága különlegesen gazdag. A tanösvények minden látogató számára rengeteg élményt tartogatnak. A jégmadarak, hódok, vaddisznók, őzek és szarvasok világa fantasztikus.

Meghatározott időszakonként ugyan erdőjárási tilalom lép életbe, a vidék azonban általában bejárható a kijelölt útvonalakon:

  • Forgó-tavi tanösvény
  • Kerttörténeti tanösvény Karapancsa
  • Fekete gólya tanösvény
  • Molnárka tanösvény
  • Nyéki-holt-Duna tanösvény
  • Sötét-völgyi tanösvény
  • Vajas-torok tanösvény

A területen erdei vasút is közlekedik. Számomra is sok emléket adott a Pörböly településről induló vonatozás, hiszen az út ártereken vezet, valamint az erdő mélyén vadmalac csordák is bámészkodtak.

A gemenci vadon élővilága bámulatba ejtő.

#1 Szemtől szemben - Oláh András fotója

"Az állat besétált a vízbe, majd megállt... Nagyjából négy méterre jött végül, mikor halkan rásissegtem, mert a fák miatt nem fért volna ki a partra mellettem. Megtorpant, nem értette honnan jön a hang, nem ismert az emberre az álcában. Óvatosan felemeltem a fejem a fényképező mögül, a szívem ekkor már a torkomban kalapált. Felháborodásában az arcomba bőgött, majd méltóságteljesen sarkon fordult és átszökellt a túloldalra, visszafordult, megnézett magának, ki volt ez ki így bolonddá tette, majd eltűnt a fák között."

#2 Halászok a Báli-síkon - Molnár Péter fotója

#3 Nádi róka - Kronavetter Tamás fotója

#4 Szemtől szemben egy fiatal csapattal - Puruczki Ferenc fotója

#5 Séta - Simon László fotója

Vár az erdő! Jó kalandozást kívánok Nektek!

Szólj hozzá!

Kalandozzunk együtt a felfedezésre váró Szigetköz titokzatos világában!

2018. szeptember 08. 15:21 - Az otthon szépsége

Magyarország csodálatos. A vidék pedig felfedezésre vár. Az őszi hajnalok vagy a naplementék, az erdők színes varázsa leírhatatlanul festői szépségű.

Romantikus és vadregény világ tárul fel az érkezők számára a Szigetközben. A természeti környezetben kiépített kerékpárutak és erdei ösvények várják a kirándulókat. És az ősz különösen bámulatos. Ahogy a kedvenc évszakomat Pádár Piroska fotós bemutatja, határtalan békesség önti el a lelkemet. Mintha egy földöntúli világba sikerülne bepillantani. A rabul ejtő látványt elegáns kisvárosok és nyugalmat árasztó, elszigetelt, de csodás parasztházakkal tarkított falvak ölelik körbe igazi kikapcsolódást és megpihenést ígérve mindenkinek.

Magyarország egyik legszebb tájegysége a Mosoni-Duna környéke. A folyót a zátonyok, kúpok és szigetek teszik érdekessé, ahol szinte megállt az idő. A rendkívül titokzatos és változatos területen kanyaró holtágak és folyóágak, valamint különleges élővilág található.

A terület vízitúrára is megfelelő, ami igazi megpróbáltatást is adhat a kicsit vadabb szakaszokon. Aki csupán a természet varázsát szeretné megnézni, sétahajózáson vehet részt.

A szeptemberi szarvasbőgés idején a vidéken nemcsak a gímszarvasok, hanem a madarak, a hódok, és egyéb állatok is sok élményt adnak. A szürke gém, a bakcsók, valamint a nagy kócsag is gyönyörű, de a nyuszt és a vidra élete is megfigyelhető, ha elég türelmesek vagyunk túrázás közben.

Sződliget ugyan már nem a Szigetközben található, hanem Budapesttől északra, Dunakeszi irányába, de ezen a vidéken is igazi mesevilág tárul fel, ahol kicsi szigetek bukkannak elő az erdőben apró faházzal. Az őszi hajnalok ködös világa pedig rendkívül rejtélyessé teszi a helyet. Szinte hallani lehet a halak eleven mozgásától a víz csobbanását, vagy a madarak hangoskodását. Érdemes lenne napokat tölteni ezen a vidéken a természetben. Festői szépségű.

Jó kalandozást kívánok Nektek!

Fotók: Pádár Piroska

Szólj hozzá!

Varázslatos látványt nyújtanak a Magas-Tátra vizei és hegyvonulatai

2018. augusztus 10. 12:23 - Az otthon szépsége

Kalandozni rendkívül jó dolog. Meseszép a Föld, ahol élünk. A Magas-Tátra völgyekkel, kristálytiszta tavakkal, valamint jéghideg hegyi patakokkal tarkított világa rabul ejti az érkezőket.

A Szlovákia és Lengyelország határán elhelyezkedő Magas-Tátra a Kárpátok legkiemelkedőbb hegyvonulata, és minden évszakban fantasztikus látványt nyújt. Egész területe védett nemzeti park. Legveszélyesebb és legféltettebb részei a túrázók elől is elzártak.

A környék legszebb látnivalói közé tartozik a Csorba-tó, a Poprádi-tó, valamint a Lomnici-csúcs. Utóbbi a vidék legmagasabb és legforgalmasabb kirándulóhelye.

A Csorba-tó környéke 1947-ig Csorba határához tartozott, ahonnan a nevét is kapta. Bár írásos emlékek a 17. század közepétől rendelkezésre álltak, jelentőségét csak három évszázaddal később ismerték fel. A vidék turisztikai központtá vált, melynek első ingatlana egy Szentiványi József által épített vadászlak volt. A területet 1895-ben hivatalosan is fürdőtelepüléssé nyilvánították. Hat évvel később vásárolta meg a Magyar Államkincstár. 17 év után azonban csehszlovák uralom alá került, amit 1920-ban a Trianoni békeszerződés tett véglegessé. Először 1935-ben, majd pontosan 35 évvel később sívilágbajnokságot rendeztek a helyszínen.

A Tátra ötödik legnagyobb tava az Omladék-völgy torkolata előtti erdőhatáron fekszik. Meseszép terület. A Poprádi-tó elnevezés már 1644-ben Fröhlich Dávid geográfus, csillagász és matematikus egyik művében is szerepelt, amit Bél Mátyás magyar-szlovák származású evangélikus lelkész, kora polihisztor iskolájának egyik legkiemelkedőbb alakja Halastónak nevezett 1736-ban tekintettel arra, hogy a vízben egyedülálló módon halak is éltek. Érdemes meglátogatni.

A Magas-Tátra lenyűgöző orma a Lomnici-csúcs. Népszerű kirándulóhely. Kedvező időjárás esetén a kilátás pazar a Tokaji-hegységre, valamint a Mátra és a Bükk vidékeire is. Első ismert meghódítója a skót Robert Townson volt 1793-ban. Két évvel később egy tudósokból álló csapat is megpróbált feljutni a csúcsra Mauksch Tamás vezetésével. A társaság tagja volt Kitaibel Pál híres botanikus is. A Lomnici-nyerget sikerült csupán megközelíteniük a rossz időjárási körülmények miatt. Az első tömeges megmászás 1906 júliusában történt. A legmagasabb pontra vezető drótkötélpálya 1940-ben épült. Állomásánál egy obszervatórium is helyet kapott, mely később újabb ingatlannal került kiegészítésre.

Trajbár Balázs élménybeszámolója és fotói...

„Már a tavalyi Dachstein-i túra után tudtam, hogy el akarok jutni a szlovákiai Magas Tátrába. Az utazást a pünkösdi hosszú hétvégére terveztük. Csorbán foglaltunk szállást. Pünkösd vasárnap előtti szombaton el is indultunk Szlovákia felé. Az út minősége hasonló, mint itthon, viszont a benzin ára minimum 50 forinttal drágább. Az út 5-6 óra alatt megtehető. A szlovák autópályáról már messziről lehetett látni a hegyvonulatokat. Megálltunk megcsodálni távolból a Tátrát, majd elfoglaltuk a az apartmant.

Gyors kipakolás után már útnak is indultunk a Csorba-tóhoz, ami a szállásunktól kb. 5 kilométerre volt. Az út elég nagy hegymenet még autóval is. Felérve a helyszínre csodálatos panoráma fogadott minket. Le is ültünk, és csak néztük az elénk táruló látványt. Majd a kis pihenő után körbesétáltuk az egész tavat. Ezzel el is töltöttük a nap nagy részét, és úgy döntöttünk, megvacsorázunk a helyi falucska pizzériájában, ezt követően pedig pihenni térünk.

Másnapra kalandosabb túrát választottunk. A Csorba-megállójától (Strba) szó szerint fapados hegyi vonattal mentünk fel a megállóhoz (Strbska Pleso). Innét indult tovább egy másik vonat Ótátrafüred (Stary Smokovec) megállóig. 15 perc séta következett a libegőig, ami felvitt minket az 1285 méter magasan lévő Tarajka (Hrebienok) kiránduló kezdőpontig. Onnan indultunk gyalogosan az Óriás vízesés felé. Kb. egy óra alatt értük el, ami távolból szebb képet nyújt szerintem, mint közvetlen közelről. Pedig még egy kis szivárvánnyal is meglepett minket.

Túránkat tovább folytattuk a kék útvonalon, ahol további vízesésekbe botlottunk. Természetesen nem bántuk, sőt több fotótémát találtam így magamnak. Az idő nem volt túl jó. Szemerkélt az eső, aztán meg hirtelen kisütött a nap. Már elég fáradtak voltunk, ezért úgy döntöttünk, az utolsó libegős járattal lemegyünk a hegyről. Este nagyon lehűlt a levegő /ezen meg is lepődtünk/,  így begyújtottunk a kandallóba és közben Tátra Teát szürcsöltünk. Az ital egyedülálló, teafű alapú gyógynövénylikőr, mely kizárólag természetes összetevőket tartalmaz:  22-72 %-os alkohol tartalom között kapható. Mi az 52 %-osat választottuk, így nagyon hamar felmelegedtünk.

Másnap a Lomnici-csúcs meghódítását terveztük, ami 2190 méter magas. A felvonókhoz érve szomorúan tapasztaltuk, hogy épp Pünkösd hétfőtől karbantartás miatt 1 hétig nem üzemelnek. Több felháborodott magyarral is találkoztunk, akikkel azt vitattuk éppen, hogy egy nappal később is lehetett volna indítani azt a karbantartást. Egyikük azt javasolta, hogy ha nem láttuk még, akkor nézzük meg a Poprádi-tó vidékét, ami szerinte a legszebb látnivaló a környéken. Így utunk újabb célirányt vett. A parkolótól lebetonozott egysávos hegyi út vezetett a helyszínre, ami 1,5-2 óra időtartam felfelé hegymenetnek.

Lezúduló hegyi patakok és ősfenyvesek között jártunk. Itt a levegő vétel is teljesen más érzés volt számomra. Éreztem, hogy lélegzem, annyira tiszta volt.

Majd a csaknem két órás hegyi séta után megpillantottuk a tavat, ami egy völgyben található magas hegyekkel körülvéve. Igaza volt az ajánlónknak. Tényleg az egyik legszebb terület a környéken. A tóparton lepihentünk, majd nekiálltam fotózni a tájat. Sikerült is lencsevégre kapni,  és talán visszaadni, mennyire szép is volt. A hosszabb pihenés és fotózás után visszaindultunk a szállásunkra, mivel már esteledett, valamint hirtelen kezdett hűlni a levegő is.

Következő nap fájó szívvel hagytuk el a szállásunkat, mert tudtuk, hogy itt kell hagynunk ezt a csodálatos helyet. Egy biztos: a Lomnici-csúcs meghódítása kimaradt, így csak azért is vissza fogunk menni!”

Jó kalandozást Nektek!

Fotók és élménybeszámoló: Trajbár Balázs - TB Photography by Trajbár Balázs

Szólj hozzá!

Szigliget a Balaton-felvidék egyik legromantikusabb üdülőhelye

2018. augusztus 01. 18:36 - Az otthon szépsége

A kanyargó utcácskák, a gyönyörűen felújított parasztházak, a ragyogó napsütés a viharos felhőkkel váltakozva csodálatos érzéssel töltik meg a lelkemet. És egy ilyen kalandozást követően mindig jó élményekkel utazom haza.

Évek óta az egyik kedvenc Balaton-felvidéki település számomra Szigliget. A vár a korábbi években már felújításra került, és nemcsak érdekességekkel, hanem programokkal is várja az érkezőket. A kilátás pedig fentről a környékre gyönyörű. Létezik azonban a településnek egy kevésbé ismert része, amely a panorámával és az útközben található igényesen felújított házak látványával szintén kalandra hív.

Tovább
Szólj hozzá!

A fotózás a részemmé vált – Vass Péter Bexter fotográfussal beszélgettem

2017. július 19. 09:18 - Az otthon szépsége

pic21.jpg

Hogyan választom ki az interjú alanyaimat, és miért pont őket? Valójában Bexter volt az első, akiről nagyon szerettem volna már fotós portrét készíteni, de a blogom még csak tervben létezett. Közel egy év alatt sok kérdés megfogalmazódott bennem a munkáit, tevékenységét látva, mégis a beszélgetés néhány hónappal ezelőtt egy általa megfogalmazott egyszerű fotózással kapcsolatos mondattal kezdődött. Különös az élet, és időnként meglepő szituációkhoz is vezet.

"A hálózatok és az internet digitális világában a tér és az idő áthidalhatóvá válik. Mégis a személyes kapcsolatok a legfontosabbak, főként ha az emberek közel élnek egymáshoz.

A vélt vagy valós nehézségek ugyan távol tarthatnak minket másoktól, mégis az élet pillanatai úgy kárpótolnak, hogy a megoldandó kihívásaink idejében megajándékoznak.

pic01.png

Pátfalu /Podersdorf/ - Világító torony

Gyakran okokat keresünk a hibáink és kudarcaink magyarázatára, minthogy inkább tanulnánk annak érdekében, hogy a kiválóságra való törekvés eredményeként végül sikereket érjünk el. Időnként ez velem is előfordul. Szeretek azonban tanulni másoktól. És Bexter olyan személy, akire mindig érdemes odafigyelni. Egyébként pedig az egyik legtalálékonyabb ember, akit talán sikerült egy picit megismernem.

Vass Péter éveken keresztül autodidakta módon sajátította el a fényképezés rejtelmeit sok teszteléssel, kísérletezgetéssel, tapasztalatszerzéssel és nagy akaraterővel. Mire ez az interjú napvilágot lát, már hivatalosan is fotográfus végzettséggel rendelkezik.

Az elmúlt években fényképeiből már számos kiállítás nyílt, különleges természetfotói pedig a nap és a hónap képeként rengetegszer megjelentek már a National Geographic Magyarország Magazinnál online és nyomtatott formában egyaránt.

pic13.jpg

NatGeo - A nap képe - Kárpátaljai vízesés /2016. október 11./

NatGeo - A hónap képe /2017. évi naptár záró fotója/

pic12.jpg

NatGeo - A nap képe - Kakasmandikó a napfényben /2017. május 11./

pic21.jpg

NatGeo - A nap képe - Osztrák Alpok /2016. szeptember 16./

Bexter, korábban egyik nyilatkozatodban elmondtad már, hogy egy több hónapig tartó helyhez kötöttséggel való küzdelem során fogalmazódott meg Benned, hogy fotózni fogsz. Mi motivál Téged a legjobban? Mit jelent számodra a fényképezés?

Amikor az ember fiatal, rengeteg terve van, amit szeretne megvalósítani. Azonban később eljön az idő, amikor már a múltban fog élni, csak az emlékei maradnak. Gyerekként a nagyapámtól rengeteget tanultam. Igazából távozása után fogalmazódott meg bennem, hogy a tanácsa alapján alakítom ki az életmódomat.

"Úgy élek, hogy később arra tudjak emlékezni, milyen sok dolgot megtettem, mennyi mindent láttam.

Már gyerekkoromban is kedveltem a természettudományokhoz kapcsolódó kiadványokat. Elsősorban a delfines könyveket és a NatGeo magazinjait. Amikor 2011-ben megvettem az első tükörreflexes fényképezőgépemet, majd később az elkészült fotók közül több a NatGeo-nál a nap és hónap képe lett, az apró sikerek magabiztosságot kezdtek adni, hogy valamit jól csinálok.

"A fotózás a részemmé vált. Motivációt ad, hogy tájakat, helyszíneket mutassak be a közönségnek, és ezáltal az utazásaim során átélt élményeken keresztül érzéseket is átadjak. Ez talán a legnehezebb a fotográfiában.

pic24.jpg

pic02.jpg

NatGeo - A nap képe - Befagyott Balaton /2017. február 8./

Különleges módon kedveled a természetet. A fotóid másokat is megihletnek, ahogy Bányai (Grizli) Istvánt is, aki vászonra olajfestékkel időnként elkészíti az általad megörökített látványt. A fotós karriered első pillanatainak kattintásai az Ő birtokán történtek sok évvel ezelőtt egy hagyományőrző egyesületi meghíváshoz kapcsolódóan. Mikor és miért kerültél Grizli obornaki birtokára néhány napra? Mit jelent Neked az Ő barátsága? Kérlek, mesélj néhány dolgot az élményeidből.

Annak ellenére, hogy egy szombathelyi lakótelepen nőttem fel, már kicsi korom óta kedvelem a természetet. Mindig szerettem kint lenni a zöld környezetben, az erdőben, ahol sok élmény és kaland várt.

pic07.jpg

Tinédzserként egy vihar során villámcsapás is ért, amikor éppen egy vadkerítésen tartózkodtam. A villámcsapás furcsa érzés volt, de szerencsére semmi baj nem történt. Igazából nincsen félelem érzetem. Talán emiatt tudok olyan felvételeket készíteni, amit más ember ritkán, vagy egyáltalán nem.

pic22.jpg

Az egyik legfontosabb dolog számomra, hogy tanuljak, és minél több élményt átéljek, amelyek által több leszek. Ezt szeretném másoknak is átadni.

Régebben hagyományőrzéshez kapcsolódó hobbijaim is voltak. Grizlit így ismertem meg. A birtokán is szorgalmasan fényképeztem a természet különböző pillanatait. Ő volt az első személy, akit alkotásra inspiráltam. A barátságunk elején még nem tudtam, hogy rendszeresen megnézi a fotóimat. Később így nagy meglepetés volt, amikor a festményein viszont láttam az általam megörökített momentumokat. Úgy gondolom, amikor embereket inspirálunk a munkánk által, magunkból adunk és közben másoktól is kapunk.

pic19.jpg

A jelenleg tomboló start-up világban központi szerepe van az innovációnak. Rendkívüli a műszaki dolgokról és eszközökről az ismereted. A fotók készítése során mi a jelentősége az új eszközöknek és az ötletességnek?

A világ rendkívüli ütemben fejlődik. Rengeteg eszköz van a piacon, ami ugyan könnyebbé teszi a munkát, de ugyanakkor automatikussá is, ami szerintem kicsit akadályozza a kreativitás és az ötletesség megnyilvánulását. A fényképezésben szívesen kipróbálok új eszközöket, melyeket a hétköznapok során más funkcióban már használunk. Így tippeket tudok adni arra vonatkozóan, hogy rengeteg pénz kiadása nélkül hogyan lehet különleges alkotásokat és hangulatokat létrehozni fotózás során.

pic09.jpg

pic14.jpg

pic11.jpg

Idén elindítottad a youtube csatornádat, ahol elsősorban kezdőknek szóló fotótippekkel és műszaki eszközök tesztelésével találkozhatnak a nézők. Vlogger lettél, a kamera másik oldalán is állsz. Hogyan érkezett a videózás ötlete? Mi ösztönöz ebben?

A munkám szinte az állandó éjszakázásból áll. Ilyenkor egy idő után szinte teljesen mindegy, milyen nap van. Szerettem volna rendszerességet vinni az életembe azáltal, hogy különböző napokon más-más posztolással mutatom meg az embereknek, merre járok, mi érdekel leginkább. A fényképezés nagyon fontos a számomra, de a fotó csak egyetlen pillanatot mutat be. A videó ugyan sok munkával jár, azonban jóval több ennél, hiszen egy folyamatot örökít meg.

Szabadidődben szívesen jársz kiállításokra, sportolsz, és részt veszel közösségépítő munkában is. Alapítottál egy fotós és egy youtuber facebook csoportot is. Mit adhat szerinted egy közösség az embereknek?

Gyerekorom óta szinte mindig magam köré gyűjtöttem az embereket.

"A közösségek megad(hat)ják azt az érzést nekünk, hogy tartozunk valahova. Ha kérdéseink vannak, segítséget kap(hat)unk és tanul(hat)unk is közben másoktól.

A youtube csatornámon megjelenő videóknak van ilyen célja is, hiszen e-mail-ben fogadom a kérdéseket, amelyeket később – ahogy időm engedi – meg is válaszolok.

Picit más irányba kanyarodva… Létezik egy WarHead nevű airsoft katonai, taktikai jellegű játék, ahol védőfelszerelésben, időnként harcászati eszközök igénybevételével vehetnek részt a jelentkezők a szervezők által összeállított küldetésben /pl. az amerikai hadsereg Vietnámba történő bevonulásának szimulciója/ régi laktanyák területén vagy egyéb más helyeken.  Részt vettél már több ilyen rendezvényen. Kérlek, mesélj az élményeidről és a játék lényegéről.

Korábban Airsoft játék volt az egyik hobbim. Nemrég voltam egy hadtörténeti bemutatón Tapolcán, ahol tankokat és harckocsikat is ki lehetett próbálni. Az én generációmat már elkerülte a kötelező sorkatonai szolgálat. Időnként azonban hiányzik, hogy az ember katona legyen. A WarHead ideje alatt létrejönnek olyan valós háborús helyzetek, ahol a találékonyságnak, a veszélyes szituációkban történő gyors megoldásoknak nagy szerepe van, és közben fotókat is tudok készíteni. Úgy gondolom, a haditudósítóknak a történelem során nagy szerepük volt mindig, és a játékban ezt a feladatot is gyakorolhatom.

bex7.jpg

A haditudósításban az egyik legjobb Robert Capa /Friedman Endre/ magyar származású fotográfus volt. Számos alkalommal nyilatkozta, hogy „Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel”. Mottója azonban végzetesnek bizonyult az indokínai függetlenségi háborúról való beszámolója során, ahol figyelmeztetés ellenére egy szikláról látképet akart készíteni a környékről. Taposóaknára lépett és a helyszínen életét vesztette. A veszélyek ellenére azonban a kiválóságra törekvés nagyon fontos, ahogy a fegyelmezettség is.

Nemrég érkeztél haza Rómából, a Vatikánból, ahol tavaly ősszel is jártál egy zarándokút kapcsán. Mi volt a célja az utazásodnak? Milyen élményekkel lettél gazdagabb?

Tavaly novemberben Rómát zarándokút során látogattam meg egy csoporttal a Szombathelyi Televízió megbízásából, mely során a pápáról is sikerült fényképeket készítenem. Róma építészete különleges, hiszen a régi korok emlékei egyesülnek egy modern városban. A tömeg mindenhol hatalmas, így a fotózás egyáltalán nem volt könnyű. Gyakran a helyszíneken a képbe szükséges belekomponálni az éppen ott tartózkodó embereket is. Megnéztem a város leghíresebb nevezetességeit, de idén sikerült eljutnom és fényképeket készítenem a Vezúvnál is.

Azt hiszem jól gondolom, hogy az utazási kedved rendkívüli. Na és persze a meglátogatott tájak és helyszínek bemutatásához is különleges tehetséget kaptál. Az olasz útról hazaérve rögtön indultál Ausztriába, ahol napfény és hó fogadott 2 000 m magasságban. Mi motivál Téged a hegymászásban?

Szeretem a hegymászást. Tetszik a tér, ami körülvesz a hegycsúcson. A hegyek óriásiak, és eszembe juttatják, hogy az ember valójában milyen apró a Földön. Fentről láthatjuk a természet erejét és hatalmát is.

pic15.jpg

A nyári hónapokban Montenegroba is elutaztál. Kérlek, mesélj picit a kirándulásaidról…

Montenegrot egy tapasztalt túrázóval látogattam meg, aki egyéb élményeiről is mesélt. Ez pozitív hatással volt rám. Tulajdonképpen az út az első ’szárnypróbálgatásaim’ közé tartozik a világlátásban. Az érkezés a fővárosba történt. A közel egy hetes időtartam alatt hajóval és kenuval is kirándultunk a Shkodrai-tavon, ami a Balkán-félsziget legnagyobb tava Montenegro és Albánia határvidékén. Montenegro a fekete hegyek országa számos túraútvonallal. Ritkán lakott nagyon szép hegyvidéki terület még a Dinári-hegység, aminek meredek hegyvonulatai érintkeznek az Adriával.

montenegro1.jpg

montenegro3.jpg

montenegro2.jpg

montenegro4.jpg

A túráid során melyik volt a legveszélyesebb pillanatod? Sztori?

Rengeteg helyen jártam már Európában. A téli túrák során például előfordult, hogy  lezárt területen mentünk keresztül, ahol éppen hócsuszamlásoknak voltunk szemtanúi. Finnországi tartózkodásom alatt, és egy Dachstein-i gleccsertúra során is előfordult, hogy veszélyes helyzetbe kerültünk. Télen a videóim készítése közben a Balatonon és a Pinkán is beszakadt alattam a jég.

A túrák során előfordul, hogy sok fénykép készül, máskor fotók nélkül érkezünk haza. Az élmények azonban egy életre megmaradnak.

srac.jpg

Mit szeretnél elérni a jövőben a fotográfia területén? Milyen terveid vannak?

Tervezem folytatni a nyár további részében az utazásokat, majd ősszel újra a youtube csatornámon a videók közzétételét a kalandjaimról a vidékek, tájak bemutatásával.

"Szeretném, ha idővel úgy tudnék fotózni, hogy az emberek a nevem megjelölése nélkül is felismerjék a képeimet.

Minden fotósnál kialakulnak jellegzetességek, amelyek egyedivé és különlegessé teszik a munkájukat.

Bexter, köszönöm szépen a beszélgetést. Remélem, még sok élményt fognak jelenteni a fotóid és a videóid rengeteg embernek.  A munkádhoz sok sikert és szép fényeket kívánok!

Impresszum: Kóta Melinda & Vass Péter Bexter

Fotók: Vass Péter Bexter /Kivétel a portré fotók, amelyeket Szántai Balázs és Soós Ottó készített./

Vass Péter Bexter fotói Canon EOS 6D-vel készülnek.

http://www.facebook.com/Bexter.hu

http://www.instagram.com/bexterhun/

Szólj hozzá!

Szerintem a fényképezés onnantól művészet, mikor már sikerül átadni a mondanivalót – Czakó Balázs

2017. március 29. 08:38 - Az otthon szépsége

Sokszor említettem már korábban, hogy nagyon szeretem Magyarországot. Rengeteg olyan hely van, amit még nem ismerek, és szeretnék felfedezni. Ahogy a fotózás technikai rejtelmeit is minden élménnyel együtt. Tavaly jártam először a Tolnai-Duna vidékén. Csodaszép. Már amikor több mint egy éve megláttam Czakó Balázs napkeltékről és naplementékről 2 év alatt készült lenyűgöző fotóit az interneten, egyszerűen belehabarodtam a vidékbe. Leírhatatlanul gyönyörű.

tukrom.jpg

Balázst ugyan személyesen nem ismerem, de a fényképei és a munkái annyira megragadtak, hogy megkértem Őt egy (online) interjúra.

A válaszokat éjszaka kaptam meg. Egy sztorikkal tarkított élettörténet részletébe pillanthatsz bele Kedves Olvasó, ami fantasztikus. Az interjú végére azt hiszem úgy fogod érezni, mintha egy bestseller történetben vettél volna részt ott a fényképezés fantasztikus helyszínein Balázzsal. Azt hiszem, a jövőben sem tudom majd elégszer hangsúlyozni, hogy KÖSZÖNÖM!

Czakó Balázs tehát elsősorban csodaszép természetfotóival vált ismertté, melyek közül néhány nemcsak a magyarországi NatGeo Magazint hódította meg, hanem a nemzetközi sajtót is, ami mellett számos nívós verseny díjainak is a birtokosa. Kiállításokon szerepeltek már a képei, melyek különböző méretekben és formákban meg is vásárolhatóak.

kekseg.jpg

Balázs, a honlapodon szereplő bemutatkozásodban említed, hogy már kiskorodban is fogékony voltál a művészetek iránt, ami a rappelésben nyilvánult meg, majd később a fotográfia területén kezdtél el alkotni. A fényképezés véleményed szerint művészet? Miért döntöttél a fotózás mellett? Mi volt, ami igazán ebbe az irányba indított el?

Megmondom őszintén: gőzöm sincs! Ezt a kérdést nagyon gyakran felteszik, és nincsen valódi válaszom rá. Valószínűleg ez egy ösztönös vonzódás volt. Ott indult el az egész, amikor megvettem Scott Kelby – Digital Photography című könyvét. Aztán meg lett az első tükörreflexes fényképezőgépem és elkészítettem életem első tízezer legrosszabb fotóját!

"Szerintem a fényképezés onnantól művészet, mikor már sikerül átadni a mondanivalót.

A tájképeim elkészítésekor nem mindig az a célom, hogy a valóságot adjam vissza, sokszor inkább érzelmeket szeretnék közölni. Magát a természetet is a fotózás miatt szerettem meg, és egyszerűen leírhatatlan, amit akkor érzek, mikor egyedül állok kint éjszaka a csillagok alatt, vagy éppen pirkadatkor egy tó partján és meglátom az első napsugarakat – vagy ne adjisten kint a viharban és körülöttem mindenhol villámlik. Ezek a felejthetetlen pillanatok örökre beégnek a memóriámba.

orias.jpg

A fotózást – és ezzel együtt a természetet – akkor kezdtem el igazán imádni, mikor már egyre jobbak lettek a képeim.

"Nem volt olyan pillanat, amikor kitaláltam, hogy én majd fotós leszek, az egész jött magától.

A hip-hop pedig megmaradt örök szerelemnek! Mióta elkezdtem fotózni, jártam már az OSG-n (Offline Sport Games), fotózhattam azokat a magyar előadókat, akiknek a zenéjén felnőttem, sőt, többjükkel dolgoztam is azóta együtt. Elkészült Deego-val (Halpert Balázs, Barbárfivérek, Bloose Broavaz) és AZA-val (Jakab András, KillaKikitt, ScarcityBP) a Vándor videoklip, amit Balogh Tamás barátom (Wenita Press) vett fel és rakott össze, de készítettem plakátfotókat a Brigádról (KillaKikitt + NKS) és családi fotókat is AZA-nak (üdvözlöm Bálint királyfit!). Nagyon sokat merítek a zenéből, sokszor adnak cím és témaötletet a tájképekhez a srácok szövegei. Az utómunkát itthon rendszeresen magyar „reppre” követem el és komoly terveim vannak még a közös munkákkal kapcsolatban!

Kedvenc témád a táj és viharfotózás. A természetben lejátszódó események sokszor veszélyesek is lehetnek, ahol bátorságra, és ugyanakkor fegyelmezettségre is szükség van. Imádod a villámlást, voltál már vihar közepében. Hogyan zárod ki nehéz helyzetekben a félelmet? Hiszen a krízishelyzetben készült fényképeid gyönyörűek…

Félelmet valamiért nem szoktam érezni, ami tulajdonképpen nem is olyan jó dolog. A fegyelmezettségre is folyamatosan próbálom „tanítani” magam, ezekkel a dolgokkal már a középiskolában is komoly problémáim voltak. Valószínűleg ezért is szeretnék jövőre részt venni egy igazi viharvadász túrán az USA-ban. A tervek szerint Oklahomában (is) fogok tornádókat kergetni!

A természet sokszor makrancos, lázadó, nem mindig mutatja azt az arcát, amit érdemes egy pillanatban rögzíteni és megmutatni. Úgy gondolom, rengeteg türelemre van szükség egy jó kép elkészítéséhez, ahol a fények is ideálisak. Milyen előkészületek előzik meg egy-egy fotótúrádat?

Rengeteget figyelem az időjárást, de ez igazából nagyon nagy lutri. Még hajnalban mikor elindulok egy napkeltére, akkor sem tudom megmondani, hogy megéri-e majd. Sőt, továbbmegyek, sokszor még a helyszínen sem látom előre, milyen lesz a végeredmény. Volt már, hogy azt hittem elkészítettem életem fotóját, aztán mikor hazaértem, csalódottan töröltem a nyers képet.

"Nem lehet előre tervezni mindent, rugalmasnak kell lenni.

Szeretek egy adott helyen több napot-hetet eltölteni, így több esély van arra, hogy a végeredmény a legközelebb legyen ahhoz, amit elképzeltem. Annál rosszabb nincs, mikor az ember több száz kilométert utazik és csalódottan kell hazaindulnia a fotózás végeztével…

Jártál Izlandon is, ahol nemcsak jégbarlangot, hanem – ha jó láttam – sarki fényt is sikerült lencsevégre kapnod, ami a hónap asztrofotója lett a NatGeo-nál. Hogyan készültél fel erre a nemzetközi túrára? Mi volt a legkiemelkedőbb élményed az expedíció során?

jeg.jpg

Az izlandi túrára volt eddig a legnehezebb a felkészülés. Egyrészt azért, mert éppen amikor eldöntöttem, hogy részt veszek, már körvonalazódott a mostani életem: be kellett lássam, nem fér össze a munka és a fotózás. Három műszakban dolgoztam a Paksi Atomerőműben, sugárveszélyes munkakörben. Egyszerre kellett megoldanom a régi életmódommal való leszámolást, belevágni egy teljesen új életbe és közben felkészülni egy olyan terepre, amihez foghatót azelőtt még álmomban sem láttam. Szerencsére az oktatóktól megfelelő tájékoztatást kaptunk mindenről: a fotós felszerelésektől kezdve (állvány, váz, objektívek, szűrők, távkioldók), a ruhákon és egyéb kiegészítőkön (a nagy hideg és a szél miatt folyamatosan 4 réteg ruhára volt szükség, volt, aki dupla kesztyűt és sapkát viselt az egész túra folyamán) át, a pontos útitervig. Az időjárás gyakran próbára tett minket és minden előzetes figyelmeztetés ellenére volt olyan társunk, aki bajba került: a Diamond Beach-en megbotlott egy jégdarabban és elesett, amikor megpróbált a fényképezőgépével és az állványával elfutni az egyik hullám elől. Beborította a hullám, elázott a fényképezőgép és az objektív is. Mindkettő javíthatatlan, a csuklója pedig majdnem eltört.

Két dolgot tudnék kiemelni: az egyik a magyar National Geographic által a hónap fotójának választott „Jégbarlang” című fotó története. Hatalmas várakozás előzte meg a „Jégbarlang túrát”. A körítés is tökéletes volt: papírt írtunk alá, arra az esetre, ha bármi történne velünk, védősisakot kaptunk és egy hatalmas „holdjáróval” vittek minket 40 perc alatt a barlanghoz. Megmutatták a tavalyi bejáratot (itt testközelből megismerkedhettünk a globális felmelegedés „jótékony” hatásával: a bejárat több száz méterrel került arrébb, a gleccser méretének változása miatt. Aztán eljutottunk a barlang szájáig, mindenki izgatott volt, de közben megérkezett még egy csoport, így már a mi 11 + 2 fős kis társaságunk mellé betársult egy nagyjából 20 fős brigád is. Ahogy elindultunk befelé szépen lassan rájöttünk, hogy az egész nem több, mint egy 2-300 méteres „kis lyuk”, amiben ott voltunk több, mint harmincan… A mai napig nevetnem kell azon, mikor tanácstalanul néztünk össze: „Hogy fogunk mi most itt egyáltalán fotózni?! Aztán jött az egyik túravezető és lekapart a plafonról egy kis földet, hogy – minimálisan – több fény jöjjön be, majd kijelentette, hogy ez a szelfi-fal. A turisták pedig elkezdtek magukról szelfiket gyártani töménytelen mennyiségben a mobiljaikkal. Azt hiszem itt egy kicsit elkezdtem megutálni az embereket… Mi közben elkezdtünk próbálkozni, de ennyi emberrel, ilyen kis helyen nem nagyon lehetett maradandót alkotni. Vártunk nagyjából egy órát, mire megunták a szelfizgetést és rájöttek, hogy milyen „unalmas” a barlang, ha nem tudják magukat fotózni. Mikor már szinte mindenki elhagyta a helyet, akkor sikerült elkészítenem a fent említett fotót, amin utólag vettem észre, hogy a bejáratnál éppen az egyik társunk, Daniel K Cheong áll. Először ember nélkül képzeltem el a képet, de így sokkal jobban érzékelhetőek a méretek.

"Megmondom őszintén, csalódottan hagytam el a helyszínt, és csak itthon, Magyarországon tudatosult bennem, hogy sikerült olyan képet készítenem, ami megfelel az elvárásaimnak.

barlang.jpg

A másik dolog, amire büszke vagyok, szintén Daniel-hez kötődik (anno az egész túrára akkor figyeltem fel, mikor bejelentették, hogy Ő lesz a vendégoktató, tulajdonképpen miatta (is) jelentkeztem). Az egyik napkeltefotózás alkalmával, a Stokksnes előhegység lábainál a tengerparton vártuk az első napsugarakat. Támadt egy ötletem és leszúrtam a homokba az állványomat, beállítottam a szűrőket (egy teli és egy átmenetes lapkát használtam) és a gépen a megfelelő értékeket, aztán bekapcsoltam az időzítőt és „beálltam a képbe modellnek”. Ekkor érkezett egy hullám, ami akár el is sodorhatta volna a felszerelésemet – azt hiszem itt elég meggondolatlan voltam… - és elborította a víz a bakancsomat. Ami persze azonnal teljesen át is ázott (a túra során nem először…). Akkor úgy éreztem, hogy a nap legrosszabb ötlete volt ez a „szelfi”, és abban sem voltam biztos, hogy elég éles lett a kép, mivel a hullám miatt elég lett volna, ha csak egy kicsit is megmozdul a gép, már törölhetem is a fotót. Szerencsére nem így lett és itthon mikor elkészültem vele, megmutattam Danielnek. Azt mondta, sajnálja, hogy ez a fotó nem neki jutott eszébe.

balazs.jpg

Milyen tanácsot adsz azoknak, akik szintén kedvelik a különleges természeti jelenségeket, és azok fényképezését? Mire figyeljenek oda leginkább?

Nagyon fontos hogy legyen mindenkiben egy minimális félelem érzet. Rengetegszer kerülhettem volna már bajba, nekem is sokkal jobban oda kell figyelnem a jövőben, ugyanis hajlamos vagyok néha meggondolatlanul viselkedni.

"Mindig tudni kell, mire számíthatunk, mit miért csinálunk.

Soha ne parkoljunk viharban trafóház mellé, ha nagy a szél, mindig figyeljünk oda az állványra, kamerára, de még hazafelé úton is az esetlegesen kidőlt fákra/villanyoszlopokra – sajnos erre is volt példa. Viharfotózásnál mindig a vihar érkezése előtt érdemes fotózni, majd közben szünet és mikor már távolodik, akkor lehet újra elővenni a fényképezőgépet. Volt már, hogy órákon keresztül követtem egy-egy szupercellát, de a legjobb képek mindig előre kiválasztott helyszínekről készültek, ahol tudtam mire számíthatok. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, milyen fontos a TERVEZÉS!

vihar.jpg

Akár én is elveszthettem volna a felszerelésem a Diamond Beach-en, de szerencsére eszembe jutottak Dany Eid figyelmeztető szavai, mikor térdig beterített egy nagyobb hullám. Nem estem pánikba, tartottam az állványt a fényképezőgéppel, próbáltam talpon maradni és nem kezdtem el ész nélkül rohanni. Igaz, utána még két órát fotózhattam a parton teljesen elázva, de mindig úgy gondolok vissza rá, mint életem egyik – ha nem a – legszebb napjára.

Itt a parton, a fotózás végén hangzott el az a mondat, amit soha nem fogok elfelejteni: mutattam a bakancsom Dany-nek, hogy már két órája így bandukolok a hatalmas jégdarabok között a parton, belül tiszta „fekete homok” volt már mindkét zoknim, erre Ő csak annyit felelt: „If you want to do landscape, then do landscape.” Majd rámutatott a bakancsára, ami ugyanúgy el volt ázva, mint az enyém…

csoport.jpg

Balázs, nagyon köszönöm Neked a rendelkezésre állást, a válaszokat. A munkádhoz a jövőben is lenyűgöző helyszíneket, fantasztikus természeti jelenségeket és rögzített pillanatokat, valamint szép fényeket kívánok!

Neked pedig Kedves Olvasó ajánlom, hogy Balázs útjait a fotóin keresztül velem együtt kövesd. Biztos vagyok benne, hogy még sok érdekességben és különleges sztoriban vehetünk részt az általa ábrázolt világon keresztül!

Czakó Balázs munkáiról és fotóinak megvásárlásáról a honlapján és facebook oldalán találhattok bővebb információt.

http://czakobalazs.com/ és https://hu-hu.facebook.com/CzakoBalazsPhotography/

Impresszum: Czakó Balázs & Kóta Melinda

Szólj hozzá!

A kreativitás azt jelenti, hogy szabadon képesek vagyunk tervezni, majd azt meg is valósítani - Szalay Krisztián

2017. március 11. 07:32 - Az otthon szépsége

Ugyan abszolút kezdő vagyok a fotózás területén, tehetséges emberek munkáját szívesen kísérem figyelemmel. Egy alkalommal egy segítőkész, kedves ismerősömtől kaptam egy linket, amelyben Szalay Krisztián hírlevelére lehetett feliratkozni. Korábban a közösségi médiában már olvastam ’A fotós becsülete’ című bejegyzést, ami igazán lenyűgözött. Végül éltem a lehetőséggel, hogy megkapjam a 101 Fotótippet. Annyira akartam már tudni és gyakorolni. A 17. írás érkezett már, amikor megkértem Krisztiánt egy (online) interjúra, amibe Ő örömmel belegyezett. Elfoglaltságát látva így a beszélgetésünk elején már előre ezt nagyon köszönöm.

Szalay Krisztián a Szalay Fotóstúdió vezetője, 17 éve fotográfusként dolgozik. Nem régen jelent meg a Bevezetés a fotográfia világába című kétkötetes könyvének harmadik kiadása, és jelenleg is dolgozik az újabb kiadványokon.

kr1.jpg

Krisztián, a fényképezés iránti érdeklődésed már középiskolás korodban kezdett kialakulni, és aztán elhatároztad, hogy fotográfus leszel. Csak így, egyszerűen? Mi motiválta leginkább a döntésedet?

A kíváncsiság. Mindig csodáltam a fotográfusok által készített minőségi fényképeket. Fogalmam nem volt, hogyan készülhetnek. Próbáltam utánozni fotósok munkáit az otthoni kompakt gépünkkel, persze sikertelenül, és egyre nagyobb kísértést éreztem, hogy mélyebben is megismerkedjek a fényképezéssel. Akkor még ez az egész fényképezés rejtély volt számomra.

Melyik a legjobban kedvelt fotótémád? Mi ennek a különlegessége?

Határozottan a portré. Amikor a Bevezetés a fotográfia világába című könyvem második kiadásán dolgoztam és az emberábrázolásról írtam, akkor szembesültem igazán a portré eszenciájával. Véleményem szerint az arckép azért különleges, mert nem csak formákat, tónusokat és színeket jelenítünk meg, nem csak egy arcot vagy egy testet, hanem van ott Valaki, aki élettel ruházza fel az élettelent. Ezt a Valakit, aki maga a személy, a legcsodálatosabb dolog láthatóvá varázsolni. Amikor azt mondjuk egy portréfotóra, hogy szinte él a kép, akkor pontosan ezt értjük alatta.

k22.jpg

A honlapodon található blog is, amelyben elsősorban kezdőknek szóló írásokat lehet olvasni a fényképezésről, technikai kérdésekről (élesség és életlenség, utómunka, tekintély kontra tudás, fényképezőgép választása, kompozíció, kreativitás). Kiemelt figyelmet fordítasz a nézés (azaz megfigyelés), tanulás és az igényesség egységére is. Miért fontos a fotózásnál az elmélet és a gyakorlat összhangja?

Ahogyan az élet más területein, itt is a harmonikus egyensúlyra érdemes törekedni. Elmélet nélkül nagyon nehézkes lenne a gyakorlat. Gyakorlat nélkül viszont semmit nem ér az elmélet. Minek tanulnánk bármit is, ha nem alkalmazzuk azt az életben?

Ami pedig a látásmódot és a kreativitást illeti, sokkal fontosabbnak tartom mint a technikát. A technika pusztán csak eszköz, ami az alkotás célját szolgálja. Azért fényképezünk, hogy a képen keresztül adjuk át üzenetünket. Nyilvánvalóan kell a művelethez egy gép, de a hangsúly az üzenet kommunikálásán van. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem kell megtanulni a fényképezés technikai alapjait vagy nem kell elsajátítani a fényképezőgép kezelését. Az a legszerencsésebb, ha az objektív és a szubjektív tényezők kéz a kézben járnak, és egymást erősítik.

kr3.jpg

A kreativitás nélkülözhetetlen a fényképezés világában is. Nagyon tetszik a megfogalmazásod, mely szerint: „A kreativitás azt jelenti, hogy szabadon képesek vagyunk tervezni, majd azt meg is valósítani. Nem úgy, ahogy sikerül, hanem úgy, ahogyan azt megálmodtuk. Így lesz igazi művészi értéke képeinknek, és így hozunk létre egyre nagyobb szabadságot az alkotásban.” Ezek szerint mindenkiben van ötletesség és tehetség a fotózáshoz? Hogyan alkalmazható mindez?

Így igaz, ahogy mondod! Mindenkiben megvan a képesség, hogy nagyszerű dolgokat hozzon létre. A fotózást bárki könnyedén megtanulhatja. Ahogy megismerkedik valaki a fényképezés alapjaival, máris másképp tekint a világra. A „fotós szem” nem egy kiváltság, és nem is földönkívüli képesség. Mindössze annyit jelent, hogy valaki képes a fotográfia lehetőségei szerint nézni valamit, és tudni, hogy az adott dolog hogyan nézne ki a legjobban képi formában. Mondok konkrét példát.

Tegyük fel, hogy egy gyermekről szeretnék képet készíteni, miközben önfeledten játszadozik. Ha tudom, hogy a gyermeket szemmagasságból érdemes fényképezni, ha tisztában vagyok az arányokkal és a jelentőségükkel, ha tudom, hogy milyen színeket használhatok, akkor ezek alapján el tudok készíteni egy fényképet. Fogalmazhatok úgy is, hogy képes vagyok fotós szemmel ránézni a témára. Így alkalmazhatóak a fotográfia technikái.

Egyébként éppen ezt a célt szolgálja a 101 Fotótipp sorozat is, ami kimondottan a hétköznapi embereknek szól azért, hogy szép és hatásos képeket tudjanak készíteni. Jó érzés, amikor valaki képes úgy elkattintani a gépet, hogy akár egy kívülálló számára is élvezhető lesz a végeredmény.

Egyre nagyobb hangsúlyt teszel a fotós munkádban a tanításra, a tudásod átadására. Online tanfolyamokon is lehetősége van részt venni a fényképezés iránt érdeklődőknek. Ugyan rövid ideig tanítottam csak, de valóban tapasztalható az oktatási rendszerben időnként olyan hozzáállás a tanárok részéről, hogy misztifikálják és féltik a tudásukat. Milyen a jó előadó és annak munkája?

Sajnos ez egy mai napig létező probléma, amit az emberi önbecsülés hiánya és a féltékenység szül. Több oldalon keresztül írtam is róla a könyvemben. Tudomásom van nem egy esetről, amikor az oktató szándékosan téves információval látta el a tanulni vágyókat. Ráadásul neves oktatóról van szó, aki tekintélynek számít a szakmában. Túl azon, hogy becstelen dolog, saját magát minősíti vele az illető. Nem gondolom, hogy bármit el kéne titkolni, vissza kéne tartani. Soha nem ért semmilyen veszteség és nem is lettem kevesebb azáltal, hogy elmondtam mindent, amit tudok. Éppen ellenkezőleg. Ahogyan másokhoz viszonyulok, azt kapom vissza. Ékes bizonyítéka ennek az a sok értékes ember, akikkel találkozom az előadásokon, tanfolyamokon.

A fotográfia nem egy misztikus valami, amit csak a beavatott emberek ismerhetnek, és aminek titkait szaktekintélyek őrzik. Nincsenek titkok, és nem igaz az sem, hogy hosszú időnek kell eltelnie ahhoz, hogy valaki a birtokába jusson. A képesség mindenkiben megvan. A jó oktatónak az lenne a feladata, hogy ezt a képességet segítsen a felszínre hozni. Gyakran hangoztatom, hogy én nem azt szeretném, ha olyan képeket készítenének a tanulóim és az olvasóim, amilyeneket én is készítek. Azt szeretném, hogy az én képeimnél csak jobb eredmények szülessenek. Mert így van értelme igazán tanítani, és nagyon remélem, hogy ez a szemlélet lesz a meghatározó a jövőben.

Milyen terveid vannak a jövőben?

Azon dolgozom, hogy a művészet jelen legyen az emberek hétköznapi életében. A művészetet sokan valami érthetetlen, öncélú zagyvasággal azonosítják, aminek megvan a pontos oka. A művészet szándékosan le lett járatva, és el lett rejtve az emberek elől azáltal, hogy tekintélyek sajátították ki. Az igazi művészet a szépségről szól. Esztétikáról és harmóniáról. A művészet képes igazán minőséggel felruházni életünket. Mindegy, hogy fényképezésről, festészetről, zenéről, vagy bármi másról beszélünk, a lényeg azon van, hogy örömünket leljük az alkotásban. Ez a művészet lényege a hétköznapokban. Emelni az életminőséget azáltal, hogy szebbnek látjuk és szebbnek láttatjuk a világot. Úgy gondolom, hogy erre mindannyiunknak nagy szüksége van.

kr4.jpg

Krisztián, köszönöm szépen a beszélgetést. A Tőled kapott fotótippek számomra is nagyon sok tudást, ugyanakkor alkalmazásuk rengeteg élményt is ad, mivel rendkívül szeretek a természetben lenni, a világát megörökíteni. A munkádhoz további sok sikert, és jó eredményeket kívánok Neked!

És szavaiddal zárom az interjút, amit érdemes megszívlelni:

„Úgy gondolom, hogy mindenkinek felelőssége segíteni másokat saját tudásán keresztül. Így lehetséges a fejlődés, és így van önbecsülés is. Nekem az a célom, hogy egyre több olyan ember legyen, aki tud fényképezni, a fényképezés élményt jelentsen a számára, és a tudásával képes legyen igazi értéket teremteni.”

Impresszum: Szalay Krisztián & Kóta Melinda

Szalay Krisztián honlapja: http://www.szalayfoto.com/

Fotótippek hírlevél kérhető: http://101fototipp.hu/blog/post/a-fotos-becsulete

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása