A bohém élet a művészet színházában évszázadok óta vonzó, de veszélyes életvitel.
A hírnévnek azt mondják, ára van.
Az ismeretlenség takarásában a depresszió, a siker színpadán az önhittség kerítheti hatalmába az embert. Vincent van Gogh halála után lett naggyá az alkotásaival együtt.
A holland származású posztimpresszionista festő céljáról így fogalmazott:
A legfőbb vágyam, hogy megtanuljak hibásan festeni, a valóságnak olyan átalakításával, hogy hazugság legyen belőle, amely hazugság azonban igazabb a szó szerinti valóságnál.
Vincent van Gogh személye már születésének pillanatában tragédiához kapcsolódott. Szülei második gyermekeként látta meg a napvilágot 1853. március 30-án. Édesanyja ugyanis 1 évvel korábban halva szülte meg bátyját, aki szintén a Vincent nevet kapta. A vidéki miniszter apa, valamint a művész anya tevékenységének nyomán a kisfiú hamar megkedvelte a természetet. Későbbi munkáiban az érzelmek és a színek találkozása gyönyörű látványban jelent meg. 9 évesen készítette első rajzait.
A fiú szomorkás, melankolikus lelkivilága már korán megmutatkozott a viselkedésében. A család legidősebb gyermekeként a szükség kényszerének szorításában 15 évesen dolgozni kezdett, így az iskolát elhagyta. Műkereskedő volt. Négy nyelven beszélt. 20 éves korában került Angliába ahol belehabarodott a helyi kultúrába, és Charles Dickens rajongója lett.
Azt akarom lefesteni, amit Dickens csinál a szavakkal. Számomra az angol rajzolók azok, melyeket Dickens tesz az irodalom területén. - állította Vincent van Gogh.
A művészt a szerelem egy alkalommal, de akkor szinte teljes megsemmisítéssel érte el Londonban. Úgy mesélik, hogy beleszeretett házvezetőjének lányába, aki visszautasította a házassági ajánlatát. A megsebzett lelkű férfi ennek hatására összeomlott.
Öt év múlva Van Gogh 1878-ban önként jelentkezett egy dél-belgiumi szénbányába. Prédikált, szolgált a betegek felé, valamint megörökítette a környezetében élő családok mindennapjait. Szerződését megbízói azonban nem hosszabbították meg,
Vincent van Gogh, Krumplievők - 1885
1880-ban ismét költöznie kellett. Brüsszelben, majd 1886-ban Párizsban telepedett le. Életét szegénység sújtotta. További nehézséget jelentett összeférhetetlen, lázadó egyénisége. Vonzódott a bajba jutott, ám valójában kétes tisztességgel rendelkező nőkhöz. Végül modellje és szerelme is egy prostituált lett, akiben szintén csalódott.
1888-ban ismerte meg Paul Gauguint. A magányosságát felváltó rengeteg munka a festő idegösszeomlását okozta. Egy alkalommal borotvapengével támadt barátjára. A sikertelen 'merénylet' után végül saját bal fülét vágta le. Gauguin figyelmét és támogatását ezt követően örökre elveszítette. Saját tébolyultságának börtönében élt a harmincas éveinek a végén a hallucinációk és az epilepszia vaskos szorításában. 1889. január 7-én hagyta el a kórházat, de akkor már a környezete őrültnek tartotta és elkerülte.
Bár Vincent van Gogh több festménye napjainkban a legdrágábbak közé tartozik, a festő életének minden területét kudarcok és csalódások jellemezték.
A képzelet, a megfigyelés, az emlékezet, valamint az érzelmek kavalkádját ábrázolta gyakran a vásznon.
Teljes életét a festészetnek szentelte, ám semminek nem tudta alárendelni magát. Tehetséges volt, ám egy ismeretlen elmebetegségben szenvedett. 1890 nyarán végzett magával. Névtelenül, megalázottan tűnt el az élők sorából.
Egyetlen festményét tudta csupán életében eladni. A Vörös szőlőskertek című alkotása volt az.
Vincent van Gogh, Vörös szőlőkertek - 1888
Fotók: pixabay, wikipedia