Hatalmas terek, ódon, mégis romantikus hangulatú utcák, és hullámzó víztükör. Keszthely rusztikus eleganciája mindez.
Régen volt már, hogy kalapban és apró szoknyában fotóztak a szüleim a keszthelyi mólón. A város bája egészen biztosan megragadott, hiszen felnőttként is gyakran meglátogatom a helyet. Az elmúlt héten nemcsak Keszthelyen, hanem Gyenesdiáson is körülnéztem. Utóbbi településen csakis a Móni Süti Cukrászda ismételt meglátogatása, valamint kóstolás miatt.
Sok víz lefolyt már a Zala-folyón, mire a környék jelenlegi formája kialakult. A 9. században történt, hogy a Dunántúl a Karolling birodalom része lett. A ma létező város területén a köznép a 10. században kezdett letelepedni. A "castellum" latin szóból származó Keszthely elnevezés azonban csupán a 13. századi írásos emlékekben tűnt fel. A település egykor királyi birtok volt.
A városközpontban tekintélyesen magasodik a többi épület fölé a Magyarok Nagyasszonya Templom, ami 1390. körül készült el. Keszthely legidősebb épülete gótikus freskókat rejt.
Az évszázadok során rengeteg történelmi viszontagságot átélt településnek végül 1739-ben Festetics Kristóf lett a kizárólagos birtokosa. A kastélyépítést, a parcellázásokat, a területfelosztásokat és rengeteg átalakítást is megélt város belső képe végül megőrizte régi arculatát. A főtéren található az egykori ferences rendház, Festetics György bronzból készült ülőszobra, a Szentháromságszobor, valamint a Városháza is. Az érdekességek között különleges látványt nyújtott egy éppen arra közlekdő oldtimer citromsárga volkswagen transporter kisbusz.
A kánikulában jóleső érzés volt Keszthely zöld területeit is látni. A lakótelepek melletti mezőkön a napraforgók szépsége hívogatott. A főtérről a partra sétálva pedig a buja növényzettel körbeölelt ódon, mégis elegáns, öreg házak vonták magukra a sétálók figyelmét.
A keszthelyi mólón hatalmas, nyüzsgő tömeg fogadott. A hajózásra váró emberek között nem volt egyszerű fotózni. A sokat megélt felújított, de vén hajók látványa megragadó volt. Mintha a múlt és a jelen összekveredett volna egy film kockáin.
A forróság az időjárás előrejelzés ellenére nagy volt, így hűsítőkre vágyott minden fáradt utazó. Nem titkolt tervem volt, hogy a rögtönzött fotóstúrám végén kimozduljak Gyenesdiás irányába. A nyitást követően 3 év után ismét át akartam lépni a Móni Süti Cukrászda küszöbét, és mindenképpen meg akartam kóstolni a híres Móni krémest egyéb finomságokkal együtt. Igazi gasztrokalandnak ígérkezett a program, amit sikerült is megvalósítanom.
Szerencsére társat is találtam az ízek kipróbálásában, így a krémes mellett a gyümölcsökkel borított vaníliás tortát, valamint a somlói galuska szeletet is kiszemeltem magunknak. Persze a legkíváncsibb a korábban Fördős Zé által nyilvánosan ajánlott krémesre voltam. Nem csalódtam. Mint megtudtam, a sütit éppen a tulajdonos készítette aznap, így a mosoly még hosszabb lett az arcomon. A rendkívül lágy, édeskés sütemény a tetejére tördelt tésztadarabkákkal bekerült a kedvenceim tárába. Amikor ismét arra járok, újra kérek még.
Szép nyarat, jó kalandozást kívánok!
Fotók: Kóta Melinda/Az otthon szépsége