A Kis-Balaton különleges szépsége mindig megújul. A csend, a természet bája, a madarak eleganciája egyesül a tájban.
Nehéz lenne már megmondani, mikor jártam először a vidéken. Rendszeresen visszatérő vendég vagyok minden évszakban. Hogy Fekete István Tüskevár című regénye, vagy a könyvből készült filmsorozat Matula bácsija és István bácsija szereplőként gyakorolt-e rám nagyobb hatást, már nem tudom. Bizonyára Bütyök és Tutajos kíváncsisága és kalandvágya is motivációt jelentett, hogy a környéket felfedezzem. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park ezen része is gyönyörű látvánnyal várja az érkezőket.
A Zala-folyó torkolatvidékéhez kapcsolódó terület kiemelt védettséggel rendelkezik. A mocsárvilág lecsapolásával, és mesterségek csatornák kialakításával a 20. században a vidék összetétele és felépítése jelentősen megváltozott. Az állat- és növényvilág azonban még napjainkban is bámulatos. Bár a Kányavári-szigeten is többször jártam már, a kedvenceim mégis azok a helyek, amelyek egy picit inkább titokzatosak.
A látogatásomkor gyönyörű nyári nap volt. A napnyugta előtti órákban csupán a madarak hangja, a békák kuruttyolása, és a halak ugrálásának csobbanása törte meg a táj némaságát. Hallgatni lehetett a csendet, ami nagyon felemelő érzés volt. Tökéletesen megelevenedtek Fekete István szavai ebben a hangulatban.
Minden álomból lehet valóság, s a múlt valóságai lassan elmerülnek az idő és a messzeség álomszerű ködében.
A vadvirágok színes kavalkádja a narancsos, vöröses fényben megragadták a szívemet és a lelkemet. A nyugalom és a természeti csodák világa mindez. A védett kosbor fajták, a liliomok, a kankalinok, a fekete kökörcsin, a sáfrány mellett a területen a sásfélék és a gazfüvek sokasága is megtalálható. Az együttélésük különbözőségük ellenére elegáns megjelenést adott a tájnak.
A terület madárvilága is rendkívül gazdag. Különleges báj volt abban, ahogy a gémek és a kócsagok az este kékes fényében vacsorázni érkeztek. A figyelmes bámészkodás alatt gyorsan telt az idő.
A fehér tollazatú nagy kócsag a magyar természetvédelem címermadara. A szintén fokozottan védett, apróbb termetű kis kócsag pedig a társas gázlómadarak egyike.
A kócsagok mellett a szürkegém megjelenése is klassz élményt adott. A madárnak jellegzetesen érdes hangja van. A területen él a legnagyobb termetű európai vadlúd is. A hínárfélékkel és nádhajtásokkal táplálkozó, védett nyári lúd tollazata jellegzetesen csíkos a világos és sötét színek váltakozásával.
A naplemente utáni kék óra speciális szépségében mutatta be a tájat. Minden kék színűben látszott a tűz színvilágában izzó napfényen kívül a vízfelületen, az égen és a parton is. Az éjszaka közeledésével az élővilág zaja is megszűnt, és beköszöntött a csend. Leírhatatlanul csodálatos élmény volt mindez, amit szükséges a természet iránti tisztelettel a szívünkben rendszeresen átélni.
Jó kalandozást kívánok!
Fotók: Kóta Melinda/Az otthon szépsége