Ódon pincék őrzik a Vasi Hegyhát nyugalmát

2021. június 27. 14:46 - Az otthon szépsége

l1_3.jpg

A tájak szépsége, az öreg házak meséje egyesül az oszkói pincesoron. A hely mindannyiunkat barangolásra hív.

A kissé dohos falak, a színes virágok, a szőlőlugasok, valamint a gyümölcsfák együttes bája jelenik meg a Vasi Hegyháton. Évekkel korábban jártam ezen vidéken. Nagyszerű kirándulás ígérkezett tehát az útnak indulás után tegnap. Nem tájékozódtam a hétvégi programokról, így meglepetés is várt a túrát követően a területen.

oszko1.jpg

Hatalmas volt a forróság, ezért késő délutánig várakoztam a kánikula enyhülésére. Reméltem, hogy a fények és a gomolygó felhők játéka méginkább megszépíti majd a vasi tájakat. A mezők gyönyörű látvánnyal fogadtak. 

A célom elérése előtt szükséges volt körülnéznem Oszkóban, hogy a pincesorhoz vezető útról tájékozódjak. Éppen egy macsek kergetette át az úton a haverját, amikor megláttam a lepkéket a levendulabokrokon. Nem tudtam kihagyni, hogy ne kattintsak néhányat. Természetesen a kék utcai csap is megragadta a figyelmemet.

A Vasi Hegyhát gazdag növény- és állatvilága nagyon vonzó. Engem azonban elsősorban az ódon, öreg épületek érdekeltek. Mindegyiknek története van. Valószínűleg a gyerekkoromból származik a szőlőhegy iránti vonzalmam, hiszen évekig a Badacsonyon töltöttem a nyári szüneteket a saját birtokunkon.

Az oszkói pincesor különös eleganciával fogadja az érkezőket június végén. A környéken az érett gabonával borított mezők az aratásra várnak. A szőlőtermelés a településhez tartozó hegyen már a 13. században jellemző volt. A falu honlapján olvasható ismertetőből azt is megtudtuk, hogy 3 évszázaddal később a helyiek a bortermelésből adóztak a törököknek.

A zsúpfedeles présházak nagy része már több, mint 2 évszázada megépült. A terület a 18. század körül nyerte el jelenlegi formáját. Nem tartozott egyetlen borvidékhez sem. A termelők hegyközséget szerveztek, amelynek keretein belül  a vagyonra hegypásztorok vigyáztak.

t_4.jpg

A vén házak között sétálva élénk csevegés, valamint népi muzsika hallatszott. Sejtettem, hogy jobb lett volna előre tájékozódnom a hétvégi programokról, de nem tettem. Így váratlanul egy nyárünnepi forgatagba kerültem. Az árnyékos színpadon lelkes tömeg előtt éppen néptáncosok tartottak bemutatót.

r4_3.jpg

Libbentek a gyönyörű szoknyák, a padlózaton kopogtak a csizmák, valamint jókedvből sem volt hiány. Kicsit számomra is megelevenedett egy régi világ, mivel középiskolás koromban hobbiból rendszeresen jártam néptáncra.

A műsor végén kedves invitálásra a vendégek egy része is táncra perdült. A fotózást követően egy dióba forgatott kürtőskalács illata és íze is elbűvölt. Igazi gasztronómiai élmény volt a nyári forróságban. Csak hamar elfogyott.

t5_3.jpg

Miután a vígasság befejeződött, ismét elindultam, hogy a tanösvényen a rejtettebb pincéket is felfedezzem. Az erdőben vadregényes látvány fogadott. És egy udvaron vacsorázó őz. Mire felfogtam, hogy bámul rám, már elindult a védelmet nyújtó bozótok felé, így csupán távolról tudtam megörökíteni. A rengeteg élmény után a hazaút következett.

zaro1.jpg

Később ismét barangolok majd, hogy a magyar vidék szépségét megmutassam nektek.

Addig is jó kalandozást kívánok!

Fotók: Kóta Melinda/Az otthon szépsége

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://azotthonszepsege.blog.hu/api/trackback/id/tr416605954

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása