A VIDÉK BÁJA AZ OTTHON SZÉPSÉGE - BARANGOLÁS, RECEPTEK, FOTÓZÁS ÉS LAKBERENDEZÉS

A fényképezés számomra egy kifejezési forma - Bercsi Gábor

2021/05/23. - írta: Az otthon szépsége

ny_1.jpg

A Balaton-felvidéki Nemzeti Park különleges hely. A terület egyik legelegánsabb része a Tapolcai-medence és a Káli-medence.

Bercsi Gábor évek óra készíti fotósorozatait a vidéken. Az évszakok szépségének, a környék nevezetességeinek, az öreg pincéknek a bemutatásával a fényképei meseszép pillanatokat tárnak fel, melyeket csak ritkán látunk.

g1_3.jpg

g2_3.jpg

Gábor, nehézipari gépészeti szakközépiskolában végeztél, amit később a műszaki egyetemet követően egy közgazdasági diploma egészített ki. Mikor, és hogyan lépett be az életedbe a fotózás? Mit jelent ez számodra?

Mint sokan a velem egyidősek táborából a fényképezés a szovjet ipar remekével egy Smena 8M fényképezőgéppel kezdődött, amit a szüleimtől kaptam úgy 10 éves koromban. Nem sok kép készült, mivel akkoriban nehéz volt a fotók előhívását megoldani. Újabb lendületet a középiskolában kaptam Pécsett, ahol nemcsak gépészeket, hanem vegyészeket is képeztek. A vegyészeket oktató egyik tanár szervezésben működött egy iskolai fotószakkör.

Itt nemcsak kattogtattuk a gépeket, hanem mi hívtuk elő a filmeket, illetve nagyítottuk a papírképeket.

Egyetem alatt vettem egy Zenit fényképezőgépet és azzal folytattam a „fotós karrieremet”. Ekkor a fényképezés a nyaralásokra, kirándulásokra és családi eseményekre korlátozódott.

A fényképezés újra felfedezése 2005. körül történt a digitális korszak hajnalán. Ekkor előbb egy kisebb kompakt gépet, majd egy cserélhető objektíves gépet szereztem be és kezdtem el mélyebben a fotózással foglalkozni. Részben autodidakta módon, majd később tanfolyamokon szívtam magamba a tudást. Azóta is hálás vagyok Török Györgynek az átadott ismeretanyagért.

A fényképezés számomra egy kifejezési forma, állandó késztetést érzek, hogy képen örökítsem meg a természet illetve ember alkotta szépségeket.

Nem utolsó sorban ez egy jó kikapcsolódás is, oldja a stresszt, hiszen az ember sokat van a természetben, többnyire egyedül. Fényképezés mellett sokat lehet a világ dolgairól gondolkodni is.

g3_3.jpg

g4_1.jpg

Nagyon kedvelt témád a Káli-medence. A Tanúhegyek, a szántóföldek és az égbolt találkozása csodaszép látványt nyújt a fényképeiden. Úgy vettem észre, a repceföldek is kifejezetten a figyelmed középpontjában vannak rendszeresen. Kapcsolódik a munkád és a hobbid valamennyire? A megújuló energiaforrások ugyanis úgy gondolom, nagyon fontosak, és azt hiszem összefüggnek a természet védelmével, az ökológiai egyensúllyal.

Mindig is közel éreztem magam a természethez, gyerekként vidéken nőttem fel. Szinte állandóan jártuk a környező erdőket, mezőket. Ez felnőtt koromra is megmaradt.

Vallom – szerencsére sok más emberrel együtt – hogy a természetet nem sajátíthatjuk ki magunknak, nem lehetünk a jövő nemzedékekkel szemben ilyen önzők.

Az energetika az egyik legnagyobb hatással van a Földre, így örülök is annak, hogy ezen a területen sokat tehetek a hatékony energiafelhasználás és megújuló energiák hasznosítása érdekében.

Ezzel a háttérrel nem csoda, hogy az épületek illetve ipari témák mellett a természetfotózás lett az egyik fő érdeklődési köröm.

A Káli-medence pedig szerelem volt első látásra.

Egy nyaralás alkalmával sikerült ott egy hetet eltöltenem, és azonnal megszületett az elhatározás hogy ez a régió lesz választott második hazám.

g9_2.jpg

g6_1.jpg

Szerencsére a Káli-medence nagyon kis területen rengeteg természeti, építészeti és néprajzi értéket hordoz. Lassan tíz éve járom e tájat, de még szinte minden alkalommal rá tudok csodálkozni új, addig számomra ismeretlen dolgokra. A képeimen a természet és ember együttélését próbálom bemutatni pozitív példákon keresztül.

g5_2.jpg

Ars poeticámat az alábbi egyik kiállításom emlékkönyvébe írt bejegyzés foglalja talán össze legjobban:

A természet és ember alkotásainak egymás mellé helyezése, összefogása, szintézise ráirányítja a figyelmet arra, hogy milyen esztétikai különlegesség rejlik az ember és természet harmonikus együtt élésében.

g13.jpg

Gábor, bevallom, amikor először néztem végig a fotóidon a témákat, elsőre megmosolyogtatott a vadkörtefa. Gyönyörű ahogy virágzik,  és szinte mindenhol lehet vele találkozni. Miért különleges ez a fa?

A képeken szereplő vadkörtefa, amely Köveskál közelében egy kis dombtetőn áll, visszatérő motívum a képeimen. Nagyon jól lehet rajta keresztül bemutatni a természet változását illetve állandóságát. A vackorról minden évszakban és minden napszakban rengeteg képet készítettem már.

g7_1.jpg

Czakó Balázs fotográfushoz hasonlóan Tolnáról származol, tudomásom szerint személyes ismeretség is van közöttetek. A fotóid egy része a Káli-medence faluiban készül, melyeken gyakran szerepelnek megújult kőkeresztek vagy nagyon régi templomok virágok övezetében. De találkozhat a nézelődő nálad szőlőhegyen készült képekkel is, melyeken nemcsak lugasok, hanem alkalomadtán szépen felújított öreg présházak is szerepelnek. Miért hálás téma ez? Mit kell tudnunk a régi épületekről és a bortermelésről? Sztori vagy humoros élmény esetleg?

Nagyon kicsi a világ. Balázs is Tolnai mint én, de a világháló, ezen belül is a Facebook kellett, hogy először egymás alkotásait, majd egymást is személyesen megismerjük. Azóta tart a barátság. Régóta tervezünk közös fotózást is, de erre eddig nem került sor. Persze ami késik az nem múlik.

A szőlő és a Káli-medence elválaszthatatlan. Már a rómaiak is termesztettek itt szőlőt és készítettek bort. Az elmúlt évszázadokban a bor értékesítése és a legeltető állattartás biztosította az itt élők megélhetését. Nem véletlen, hogy rengeteg, akár több száz éves présház is található a Balaton-felvidéken és szűkebben a Káli-medencében. Én azt mondanám, hogy a Káli-medence nem lenne az a csodálatos hely kőkeresztek és présházak nélkül. Ezen építményeken keresztül tudom legjobban bemutatni a természet és az itt élő ember harmóniáját illetve diszharmóniáját, ha épp a présház romos.

g12_1.jpg

g14.jpg

g15.jpg

Érdekes jelenségre figyeltem fel ezen képek publikálása során. Ha egy szépen megőrzött présházról készült képet publikálok például a Facebook-on, szinte mindenki elégedett és dicséri a képet illetve az ismeretlen tulajdonost. Ha ugyanezt egy romos présházzal teszem meg, akkor a vélemények két csoportra oszthatók. Vannak, akik sajnálják, hogy a tulajdonos nem törődik az épülettel. És vannak, akik ismeretlenül is felmentik a tulajdonost általában azzal, hogy biztosan eladná ha tudná, csak senki nem akarja megvenni. Én az első táborba tartozom, és sajnálom, hogy nagyon sok jobbsorsa érdemes présház pusztul a Balaton-felvidéken.

Egyik képemen a háttérben a Tóti-heggyel és a Guláccsal egy elhanyagolt szőlőtáblát fényképeztem. Egy kommentelő rögtön nekem esett, hogy miért mutatom be ilyen negatívan ezt a gyönyörű tájat. Mintha azzal megoldanánk a problémát, hogy a fejünket a homokba dugjuk és nem beszélünk róla. A képeimmel egy kicsit provokálni is szeretnék. És ahogy már mondtam a diszharmóniára is fel szeretném hívni a figyelmet, hátha így lehet javulást elérni. 

Azt hiszem, senkinek nem tettem még fel a fotózással foglalkozó interjú alanyaim közül a most következő kérdést. Melyik a kedvenc fényképed és miért? Kérlek, mutasd be.

Ez egy érdekes kérdés és a válasz sem egyszerű. Itt be is fejezném az értelmetlen frázisok puffogtatását. Mondhatnám, hogy egy díjat elnyerő képem, de nem mondanék igazat.

Talán adott pillanatban az a kép a kedvencem, amit éppen fotózok vagy kidolgozok számítógépen. Mind a két tevékenységhez kellő alázattal lehet hozzákezdeni és eredményeket elérni. Szeretni kell a témát és így magát a képet is. Így nagyon sok kedvenc képem van.

Az is örömmel tölt el, hogy a fotóimon keresztül sokan megismerhetik a Káli-medencét illetve annak kincseit. Azok is, akik különböző okok miatt nem utaznak az ország ezen részére. Ha egyszer majd sikerül egy fotóalbumban ezeket a képeket megjelentetni, na az abban szereplő képek mindegyike kedvenc lesz.

g11_1.jpg

Gábor, köszönöm, hogy rendelkezésemre álltál az interjú során, és válaszokat kaptam Tőled. Remélem, hogy kicsit jobban megismertük nemcsak a fotóid és a hobbid történetét, hanem a személyedet is.

További sok sikert és kiváló eredményeket kívánok a munkádban és a fényképezésben is!

 Fotók: Bercsi Gábor

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://azotthonszepsege.blog.hu/api/trackback/id/tr716568918

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása