Magyarország gyönyörű. A tájak, a természetvédelmi területek, a régiók vidéki gasztronómiája olyan jellegzetes érték, amit a közvetlen környezetünkben is érdemes megismernünk.
Van az úgy, hogy az emlékek között keresgélni a téli szürkeségben jó érzés. Az Őrség a maga jellegzetes és különleges világával mindig megragad. Az elmúlt év augusztusában a nyári szabadságom úgy alakult, hogy inkább kirándulással töltöttem a napokat a járványügyi helyzet miatt. A Vas megye területén található műemlékegyüttes ismét is elvarázsolt.
Csöpörgött az eső, amikor néhány hónapja útnak indultam körülnézni a minifaluba. Szalafőhöz közeledve azonban már kisütött a nap. Szalmabálás mezők hirdették útközben, hogy a vidéki élet nagyszerű élmény.
A kék ég a barátságos hangulatával és az üde zöld erdőkkel igazi kalandnak ígérkezett. Nagyon vártam, hogy az Őrségben körülnézzek.
A helyszínre érkezésemkor változás fogadott. Pityerszer megújult az elmúlt években. Szatócsbolt, helyben készített rétes, házi szörp és egy nagy látogatóközpont várt.
Az apró skanzen ismét hívogató volt. A minifalu különlegessége, hogy az öreg házak eredeti helyükön állnak. Az épületek őrzik a múltat a 18. századból szabadtéri múzeum formájában. A legrégibb épület a zsúpfedeles Csordás-ház. Egyetlen helyiségből áll egy kémény nélküli tűzhellyel.
Ahogy évek után újra a helyszínen sétáltam fényképezőgéppel a kezemben, megállt számomra az idő. A gyümölcsfák már a betakarításra emlékeztettek. Minden kicsi otthon ajtaján benéztem. A fonott tárolókosarak, a berendezett egyszerű szoba, konyha, a kiegészítő épületek büszkén mutatták be nekem, hogy a dédszüleink így éltek. Telefon, háztartási gépek és automatizmus nélkül. Bár nem volt könnyű életük a létfenntartás nehézsége miatt, de nekik is volt méltóságuk. Rengeteget dolgoztak.
A hosszú sétám után jóleső érzés volt megkóstolni egy finom, hideg házi szörpöt egy meggyes rétes társaságában. És a látogatóközpont gyermekrészlegét sem tudtam kihagyni.
Rövid időre Tündérszép Ilona és Árgyélus királyfi világában találtam magam.
A népmesében is szereplő ördög figura mellett egy szépen, gondosan megterített asztalt is találtam.
Az apró házak között az érkezők csacsit, szamarakat, kecskéket és kopasz nyakú tyúkokat is láthatnak. A legérdekesebbek azonban mindenképpen a szabad területen élő eurázsiai vadlovak, valamint a hatalmas bölények voltak. Semmiképpen nem akartam kihagyni én sem az élményt, bár az ég vészjóslóan sötétkékké vált, és dörögni kezdett. Reméltem, hogy az állatokat még lencsevégre tudom kapni. Sikerült. A fényképezés alatt azonban jeges eső zúdult le özönvíz szerűen a felhőkből, így bőrig áztam.
Bár a helyi ételek megkóstolása a csuromvizes állapotom miatt elmaradt, mégis szuper élményekkel értem haza. Remélve, hogy a következő találkozásnál már a finomságokról is beszámolhatok.
Jó kalandozást kívánok!
Fotók: Kóta Melinda/Az otthon szépsége