A VIDÉK BÁJA AZ OTTHON SZÉPSÉGE - LAKBERENDEZÉS, RECEPTEK, BARANGOLÁSOK, ÖTLETEK, SZTORIK - ONLINE KÁVÉZÓ NEKED

Varázslatos látványt nyújtanak a Magas-Tátra vizei és hegyvonulatai

2018/08/10. - írta: Az otthon szépsége

Kalandozni rendkívül jó dolog. Meseszép a Föld, ahol élünk. A Magas-Tátra völgyekkel, kristálytiszta tavakkal, valamint jéghideg hegyi patakokkal tarkított világa rabul ejti az érkezőket.

A Szlovákia és Lengyelország határán elhelyezkedő Magas-Tátra a Kárpátok legkiemelkedőbb hegyvonulata, és minden évszakban fantasztikus látványt nyújt. Egész területe védett nemzeti park. Legveszélyesebb és legféltettebb részei a túrázók elől is elzártak.

A környék legszebb látnivalói közé tartozik a Csorba-tó, a Poprádi-tó, valamint a Lomnici-csúcs. Utóbbi a vidék legmagasabb és legforgalmasabb kirándulóhelye.

A Csorba-tó környéke 1947-ig Csorba határához tartozott, ahonnan a nevét is kapta. Bár írásos emlékek a 17. század közepétől rendelkezésre álltak, jelentőségét csak három évszázaddal később ismerték fel. A vidék turisztikai központtá vált, melynek első ingatlana egy Szentiványi József által épített vadászlak volt. A területet 1895-ben hivatalosan is fürdőtelepüléssé nyilvánították. Hat évvel később vásárolta meg a Magyar Államkincstár. 17 év után azonban csehszlovák uralom alá került, amit 1920-ban a Trianoni békeszerződés tett véglegessé. Először 1935-ben, majd pontosan 35 évvel később sívilágbajnokságot rendeztek a helyszínen.

A Tátra ötödik legnagyobb tava az Omladék-völgy torkolata előtti erdőhatáron fekszik. Meseszép terület. A Poprádi-tó elnevezés már 1644-ben Fröhlich Dávid geográfus, csillagász és matematikus egyik művében is szerepelt, amit Bél Mátyás magyar-szlovák származású evangélikus lelkész, kora polihisztor iskolájának egyik legkiemelkedőbb alakja Halastónak nevezett 1736-ban tekintettel arra, hogy a vízben egyedülálló módon halak is éltek. Érdemes meglátogatni.

A Magas-Tátra lenyűgöző orma a Lomnici-csúcs. Népszerű kirándulóhely. Kedvező időjárás esetén a kilátás pazar a Tokaji-hegységre, valamint a Mátra és a Bükk vidékeire is. Első ismert meghódítója a skót Robert Townson volt 1793-ban. Két évvel később egy tudósokból álló csapat is megpróbált feljutni a csúcsra Mauksch Tamás vezetésével. A társaság tagja volt Kitaibel Pál híres botanikus is. A Lomnici-nyerget sikerült csupán megközelíteniük a rossz időjárási körülmények miatt. Az első tömeges megmászás 1906 júliusában történt. A legmagasabb pontra vezető drótkötélpálya 1940-ben épült. Állomásánál egy obszervatórium is helyet kapott, mely később újabb ingatlannal került kiegészítésre.

Trajbár Balázs élménybeszámolója és fotói...

„Már a tavalyi Dachstein-i túra után tudtam, hogy el akarok jutni a szlovákiai Magas Tátrába. Az utazást a pünkösdi hosszú hétvégére terveztük. Csorbán foglaltunk szállást. Pünkösd vasárnap előtti szombaton el is indultunk Szlovákia felé. Az út minősége hasonló, mint itthon, viszont a benzin ára minimum 50 forinttal drágább. Az út 5-6 óra alatt megtehető. A szlovák autópályáról már messziről lehetett látni a hegyvonulatokat. Megálltunk megcsodálni távolból a Tátrát, majd elfoglaltuk a az apartmant.

Gyors kipakolás után már útnak is indultunk a Csorba-tóhoz, ami a szállásunktól kb. 5 kilométerre volt. Az út elég nagy hegymenet még autóval is. Felérve a helyszínre csodálatos panoráma fogadott minket. Le is ültünk, és csak néztük az elénk táruló látványt. Majd a kis pihenő után körbesétáltuk az egész tavat. Ezzel el is töltöttük a nap nagy részét, és úgy döntöttünk, megvacsorázunk a helyi falucska pizzériájában, ezt követően pedig pihenni térünk.

Másnapra kalandosabb túrát választottunk. A Csorba-megállójától (Strba) szó szerint fapados hegyi vonattal mentünk fel a megállóhoz (Strbska Pleso). Innét indult tovább egy másik vonat Ótátrafüred (Stary Smokovec) megállóig. 15 perc séta következett a libegőig, ami felvitt minket az 1285 méter magasan lévő Tarajka (Hrebienok) kiránduló kezdőpontig. Onnan indultunk gyalogosan az Óriás vízesés felé. Kb. egy óra alatt értük el, ami távolból szebb képet nyújt szerintem, mint közvetlen közelről. Pedig még egy kis szivárvánnyal is meglepett minket.

Túránkat tovább folytattuk a kék útvonalon, ahol további vízesésekbe botlottunk. Természetesen nem bántuk, sőt több fotótémát találtam így magamnak. Az idő nem volt túl jó. Szemerkélt az eső, aztán meg hirtelen kisütött a nap. Már elég fáradtak voltunk, ezért úgy döntöttünk, az utolsó libegős járattal lemegyünk a hegyről. Este nagyon lehűlt a levegő /ezen meg is lepődtünk/,  így begyújtottunk a kandallóba és közben Tátra Teát szürcsöltünk. Az ital egyedülálló, teafű alapú gyógynövénylikőr, mely kizárólag természetes összetevőket tartalmaz:  22-72 %-os alkohol tartalom között kapható. Mi az 52 %-osat választottuk, így nagyon hamar felmelegedtünk.

Másnap a Lomnici-csúcs meghódítását terveztük, ami 2190 méter magas. A felvonókhoz érve szomorúan tapasztaltuk, hogy épp Pünkösd hétfőtől karbantartás miatt 1 hétig nem üzemelnek. Több felháborodott magyarral is találkoztunk, akikkel azt vitattuk éppen, hogy egy nappal később is lehetett volna indítani azt a karbantartást. Egyikük azt javasolta, hogy ha nem láttuk még, akkor nézzük meg a Poprádi-tó vidékét, ami szerinte a legszebb látnivaló a környéken. Így utunk újabb célirányt vett. A parkolótól lebetonozott egysávos hegyi út vezetett a helyszínre, ami 1,5-2 óra időtartam felfelé hegymenetnek.

Lezúduló hegyi patakok és ősfenyvesek között jártunk. Itt a levegő vétel is teljesen más érzés volt számomra. Éreztem, hogy lélegzem, annyira tiszta volt.

Majd a csaknem két órás hegyi séta után megpillantottuk a tavat, ami egy völgyben található magas hegyekkel körülvéve. Igaza volt az ajánlónknak. Tényleg az egyik legszebb terület a környéken. A tóparton lepihentünk, majd nekiálltam fotózni a tájat. Sikerült is lencsevégre kapni,  és talán visszaadni, mennyire szép is volt. A hosszabb pihenés és fotózás után visszaindultunk a szállásunkra, mivel már esteledett, valamint hirtelen kezdett hűlni a levegő is.

Következő nap fájó szívvel hagytuk el a szállásunkat, mert tudtuk, hogy itt kell hagynunk ezt a csodálatos helyet. Egy biztos: a Lomnici-csúcs meghódítása kimaradt, így csak azért is vissza fogunk menni!”

Jó kalandozást Nektek!

Fotók és élménybeszámoló: Trajbár Balázs - TB Photography by Trajbár Balázs

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://azotthonszepsege.blog.hu/api/trackback/id/tr7616289820

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása