A VIDÉK BÁJA AZ OTTHON SZÉPSÉGE - LAKBERENDEZÉS, RECEPTEK, BARANGOLÁSOK, ÖTLETEK, SZTORIK - ONLINE KÁVÉZÓ NEKED

A zene számomra egyfajta nyelv, kifejezőeszköz - Kondor Tamás zenész

2018/04/09. - írta: Az otthon szépsége

Vajon mi alakítja valójában a zenei ízlésünket? Miért vonzódunk különböző alkotásokhoz? Mi kerül a figyelmünk középpontjába? Nem könnyű kérdések, melyekre talán egyikünk sem tudja a választ.

Nagyon kicsi korom óta szeretek énekelni és zongorázni. Minden nehézség ellenére hálával tartozom a családtagjaimnak, akik bátorítottak a tanulásban. A rockzenét kislánykorom óta nagyon bírom. Azt hiszem, a kedvenceimnél /Freddie Mercury - Queen, Bryan Adams, Joey Tempest - Europe/ minden esetben a különleges énekhangjuk ragadta meg elsősorban a figyelmemet. A hangszeres játékuk csak ezt követően.

Az emlékek nagyon különleges dolgok. Talán azt is mondhatom, időtállóak. Amikor nagyon sok évvel ezelőtt Kondor Tamással először találkoztam, tanult. Még énekelni nem hallottam, de a hangja... nos... azonnal megragadott. Vele beszélgettem.

Tomi, mikor kezdtél hangszeren játszani?

Hogy mikor kezdtem hangszeren játszani? Emlékszem, óvodás koromban kaptam egy gitárt. Nagyjából talán két héttel később tört ketté szegény hangszer egy virgoncabb játék során a gyerekszobában. Ám ezután felfedeztem a házunk használaton kívüli istállójában (nem tartottunk háziállatokat) egy élére állított zongorát. A lábai ki voltak csavarva, és a fal mellett porosodott. Egy 100 éves bécsi hangszer volt, és bizony kilencven fokkal elfordítva is működött. Úgy emlékszem, akkor kezdtem hangszeren játszani. Később, miután új helyre költöztünk, már volt hely a lakásban a zongorának, és nagyon tetszett a monstrum. Sok időt töltöttem a billentyűk nyomkodásával. Zeneiskolába picit későn kerültem, talán lehettem vagy negyedikes is az általánosban.

A zeneiskola igazgatója, bár sikeres volt a felvételi, azt mondta, ha attól a naptól napi nyolc órát gyakorlok, akkor sem lesz már belőlem zenész. Így kezdődött a zenei pályám.

Mit jelent számodra a zene?

A zene számomra egyfajta nyelv, kifejezőeszköz. Mindig is természetes formája volt az önkifejezésnek. Hasonló élmény számomra zenélni hallani másokat. Mintha beszélni hallanám őket. Különösen az improvizációnak helyet hagyó műfajokban jön át a hangszeres játékkal vagy énekkel együtt a személyiség is. Vagy épp a korábban megismert egyéniség kerül igazolásra. El kell hogy mondjam, hosszú évek óta nem hallgatok rádiót. Zenét is ritkán hallgatok. Sokszor olvasom, hallom emberektől, hogy mennyire fontos a számukra a zene. Hogy nem tudnának nélküle élni... Nos, én ebben nem látom a zene szeretetét. A legtöbbször ezekben az esetekben a zene ugyanazt a szerepet tölti be, mint egy csecsemőnél a cumi.

Ha valami értékes a számomra, akkor nem tehetem meg, hogy olyan értéktelenné teszem, mint a csapból folyó víz. Bár a csapból folyó víz hasonlata újabban már nem túl megfelelő hasonlat... Tehát a zene számomra nyelv.

Nem esne jól, ha a nap ébren töltött óráiban valaki folyton hülyeségeket fecsegne a fülembe. Hogy szebben fogalmazzam meg: bár nem vagyok vallásos, a zene számomra valami szent dolog.

Tomi, nemcsak zenélsz, hanem komponálsz különböző stílusokban is. Melyik szerzeményed áll Hozzád a legközelebb, és miért? Kérlek, mesélj picit a létrejöttének körülményeiről is.

Ha mindenképp egy szerzeménnyel kell válaszolnom erre a kérdésre, akkor azt kell mondjam, ez egy nagyon nehéz kérdés... A dalaim közül a legkedvesebb talán a "Masked Heart" című. A zenekarommal /Tom Kondor Band/ ezt szinte minden koncertünkön játsszuk. Emlékszem, hogy hajnali 3 óra körül kezdtem el megírni a dalt valami hangszerelős munka elvégezte után. Azt hiszem lazításként kiültem a télikertbe, még az is lehet, hogy egy pohár bor is volt a kezemben, és egyszer csak a refrén megírta magát. Ilyen késői órán ritkán szoktam felvenni az ötleteimet, ami sok zenei téma elvesztésébe került már, de ezen alkalommal vettem a fáradságot, és gyorsan rögzítettem a kibontakozó ötletet. Gyakorlatilag szöveggel, zenével a fejemben ültem vissza a hangszerhez. Úgy emlékszem, reggel 6 óra körül fel is énekeltem a kész dalt. Egy rég várt találkozást megelőző kíváncsiságról szól.


Persze ezen a dalon kívül sok szerzeményem közel áll a szívemhez. Talán akadnak még, akik emlékeznek a Homo Ludens Zenés Színpadra. A velük való közös munka máig nagyon szép emlék nekem. Két komolyabb zenés játék/musical is született anno ebből, és még néhány táncjáték is. Ami még említésre méltó itt, az az Opus Altera nevű zenekar, ahol a dalok zenéjét, és a szövegek egy részét én írtam. Nagyon különös, mély zenei világokat jártunk be.

Tomi, mit jelent számodra a zenekari munka? A közös muzsikálásban, a csapatmunkában mi a legfontosabb?

A zenekari munka számomra azt jelenti, hogy... először földhözragadt választ adok erre a kérdésre, ha nem baj... /Eszembe jut, mikor Kimi Raikkönent megkérdezték, mit jelent számára a sisakja... "Megvédi a fejemet" - valami ilyesmit válaszolt/ Azt jelenti, hogy közösen megtanuljuk eljátszani az adott dalt. Nem igazán tudok elvonatkoztatott dolgot felhozni erre a kérdésre. Hogy mi a legfontosabb az együtt zenélésben, már sokkal érdekesebb kérdés. Először is azt hiszem, sosem szabad elfelejteni, hogy miért is csináljuk. Muszáj, hogy jól érezzük magunkat abban a zenében, amibe beleugrunk. Mindannyiunknak. Ez a kulcs ahhoz, hogy hiteles előadást tudjunk nyújtani. És egyáltalán ahhoz is, hogy adni tudjunk a közönségnek. A pusztán anyagi érdek mentén születő produkcióknál észre lehet venni, hogy nem igazán adni akarnak, hanem elvenni. Ilyenekkel árasztanak el ma minket a rádiók, és mindenféle média, ahol észrevétlenül próbálják alakítani az ízlésünket. Azt hiszem, mivel ilyesmire én képtelen lennék azon oknál fogva, hogy hazugságként élném meg, különösen fontos a hitelesség és az őszinteség. A másik dolog, ami most hirtelen eszembe jut, és nagyon lényeges, hogyha zenekarban játszik az ember, mindannyian tisztában legyünk vele: ez csapatmunka. Nem arról szól egy zenekar, hogy valaki, vagy valakik a bandából villogtassák a tudásukat az összkép rovására. Nagyon fontos, hogy mindenki úgy töltse be a szerepét, hogy a leginkább odaillő építőelemekkel erősítse a produkciót.

Tomi, köszönöm szépen, hogy a rendelkezésemre álltál. További sok sikert kívánok Neked és a zenekarodnak is!

Kondor Tamás egyéb szerzeményeit a Tom Kondor zenei oldalán is meghallgathatod. Érdemes! A vele készült korábbi, fotózásról szóló interjúmat pedig Az otthon szépsége blogomon olvashatjátok el.

Fotók: Tom Kondor & Tom Kondor Band oldalak

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://azotthonszepsege.blog.hu/api/trackback/id/tr1716289814

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása