Vadvirágos rétek, szép erdők, madárcsicsergés, szabadon legelésző tehenek, valamint gádoros házak várják a látogatókat az Őrségben.
A Vendvidék falvaiban kirándulni egyfajta gyógyító időkapszula. Egy kicsit megáll velünk az idő a tanösvényeken sétálva. Magyarország természetföldrajza csodálatos. Mesevilágba lépünk, amikor feltárulnak a szemünk előtt a védett szépségek.
Az élővilág apróságait mutatja be Szőcén a tőzegmohás láprét tanösvény. A mocsaras területeken fapadlón sétálhatunk végig, melynek elhagyása szigorúan tilos a környezet kiemelt védelme érdekében.
A rét áprilisban és májusban ontja magából a tengernyi mocsári gólyahírt, a kereklevelű harmatfüvet, valamint egyéb növényritkaságokat is.
A csend, a nyugalom, a madarak csicsergése felüdíti a fáradt lelket. Megtisztítja a stressztől, és energiával tölti be az embert.
A települések között útvonalak színes foltjai a szabadon legelő tehenek. A békésen kíváncsiskodó állatok emlékeztetnek a régi idők életmódjára, és egészen aranyos fotótémák is.
Az öreg porták különböző melléképületekkel rendelkeznek. Régen volt már, amikor kislányként a nagyszüleimnél, a rokonaimnál történt nyaralás alatt ismerkedtem meg olyan kifejezésekkel, mint a pajta, vagy a góré.
A kukorica tárolására szolgáló fonott vagy lécezett építménynek más nemzeteknél a 18. századig nyúlik vissza a története. Tájanként változó formája Erdélyben, Észak-Magyarországon, és a Dél-Dunántúlon maradt használatban.
A házak között barangolva szintén érdekességekre bukkanunk. Van olyan hely, ahol harci macska őrzi a kertet.
Az öreg házak tarka homlokzatai is mesélnek a napnyugta fényében. A színes, fából készült ablakok, az épülethez tartozó borospince lejárata, valamint az udvaron lévő zárt kút is vidéki jellegzetesség.
Jó kalandozást kívánok!
Fotók: Kóta Melinda/Az otthon szépsége